Néhány szó a fordításokról, mivel a műfordítások, és több nemzet népköltészetének fordítása megháromszorozza Nagy Lászlónak az utókorra, ránk hagyott műveit.

"... A gazdag, időben és térben szerteágazó műfordításokat a költő szinte személyes alkotásként érlelte, szülte ujjá. Életművének szerves része a fordítások hódította tartomány. Mert nem véletlen, hogy ő tolmácsolta leghitelesebben Federico García Lorca dalait, románcait, poémáit. Hiszen a saját lírájában is milyen megkapó a játékosan poétikus képzelet és a nyers, lírai erő varázslatos keveréke: az érzéseknek valamiféle izzított állapota, felfénylő lobogása. ..."
/részlet a verseskötet ajánlásából/

Nagy László:

VERSFORDÍTÁSAIMRÓL

/részlet/

......
A fordítás, bár olykor a hazai költői szabadalmak elsőbbségét cáfolja meg, igazán arra jó, hogy kimutassa: a világ költői igenis rokonok a humanitásban.
A zene, a tánc, a képzőművészet nem kötődik nyelvhez, fordítani, sőt újrafordítani nem kell. Igazán csak a verset kell feldarabolni, ereit föltépni, halálra kínozni, hogy újraszülhessük, magyarul.
...
Az első lépésekre a kíváncsiság indított, mint más mesterségekhez. Most naivan kedves emlék sugárzik bennem: tízéves vagyok, egy román szövegű dalt hallok unokabátyámtól, aki Erdélyből szökött át a katonasor elől. Kiderül, hogy a dal eredetije magyar: Tenyeremen hordom, lehozom a csillagot én. Hát ilyesmi is van a világon? Hogy a rejtelmet fölfedjem, leírom a két szöveget egymás mellé. Megszámlálom a betűket, számuknak nyilván egyezniök kell, mert itt a kutya elásva, aki még énekel is! De a betűk száma nem egyezik, a titok létezik tovább, mert a szótagról, a szótag nagy hatalmáról semmit nem tudok, nemhogy a prozódiáról.
Költő sorsom kényszerűsége, hogy 1958-ban Rimbaud-hoz, majd Lorcához nyúltam, persze nem önként, csak megbízásból. S meggyőződtem magam is, hogy a fordítás nem idegen tőlem, örömet is ád. Ez a folyamat máig szakadatlan.
Tapasztalatom s gyakorlatom elég nagy, de egy-egy új föladat előtt nevetségesen szűzen és árván ásorgok ma is. A mesterség, a versmechanizmusok ismerése nem elég a jó fordításhoz. Kell ahhoz még annyi más, hogy kétségbe ejthet. Erőfeszítéseim sikeresebbek, ha a más nyelvű verset testvéri kihívásnak tekintem, mely költői önérzetemet érinti, de igazából a magyar nyelvet készíti próbatételre. Könyvemben ha akad becsülendő munka, érte az anyanyelv dicsértessék.