Tegnap a Vígben megnéztük a Száz év magányt - a felét. Szünet után hazajöttünk. Még soha nem volt ilyen, hogy eljöttem volna egy előadásról. Csodálkozom a darab népszerűségén. A színészek ugyan nem voltak rosszak, de a cselekménytelenség, a kutyulás, az érzelmek hiánya számunkra nézhetetlenné tette.