Az nem társadalmi, hanem vezetési forma volt. Megjegyzem, nemegyszer a császárt is választották, és demokratikusnak a Római szenátus választását sem lehet nevezni.

 Igencsak szűk elit volt, aki ott beleszólhatott a dologba. Valójában egy antidemokratikus feudalista-elitista kör kormányzott mindig is, és a belső hatalmi harcok függvényében szűkült-bővült ezen kör kiterjedése és valós hatalma.

 De a lakosság elsöprő, determináns hányada soha nem szólhatott bele semmibe. Ez nem demokrácia, a valódi demokrácia az, amikor a döntésekben érintettek legalább nagyobb hányada ha közvetetten is, de hatást gyakorolhat a döntésekre.

 A plurális demokráciákra a valódi terep az ipari forradalom után ért meg, amikor a technikai és gazdasági fejlődés eredményeképpen a legalsóbb néprétegek képzettsége is kezdte elérni azt a szintet, hogy mind az igény, mind a képesség megjelent körükben a döntésekbe beleszólásra. Egy földtúró rabszolgatartó társadalom ettől igen messze van.

 Függetlenül attól, hogy a Római Birodalom számtalan - főleg gazdaságszervezési, államigazgatási - területen már a modern társadalmak egyfajta előképe volt.