A tárjel/fájl/file minősítése nélkül (na, mert azt én biztosan nem akarom minősíteni), jelzem az alábbi kérdésedre a Popper/Feibleman/gligeti féle választ:

Oszt miért is kéne a nyelvésznek szavakat alkotnia?

 

Ha elvárják tőle, akkor azért. Ha meg nem várják el tőle, akkor ne alkosson.

 

 (analógia: Oszt miért is kéne az orvosnak életminőséget javítani (vagy életet hosszabbítani)? Mert elvárják tőle. a feiblemani "practical human purpose" pontosítása/értelmezése "practical purpose corresponding to a human need" vagy "corresponding to the needs of the society" alapján)

 

 Ha nem várják el tőle, akkor kész is vagyunk, mert nem teljesíti a definíciót, nincs "human need". Ma ez a helyzet, és itt meg is állhatunk. De aki el tudja képzelni a "potenciálisan létezőt", az tovább is olvashat.

 

 Ha lenne human need (tessék ezt a hipotetikus helyzetet kicsit elképzelni), akkor további esetek vannak:

 

 Ha tudománytalanul teszi (mondjuk ((a kor szintjén)) nem tudományos alapokon kijelentett kilencszer csavarodott őssumér gyökök alapján), akkor az voodoo.

 

 Ha tudományosan teszi (az alaptudomány eredményeit felhasználva, továbbá tudomásulvéve, hogy a célja, hogy szavakat alkosson, csak a tőle elvárt gyakorlati alkalmazás, és nem hablatyol arról, hogy ez neki a nyelvészetből következő célja), akkor lehet alkalmazott tudománynak nevezni.

 

 Ha nincs is ma ilyen (elhiszem), attól még ez potenciálisan létező dolog.

 

 Remélem ha mindenki kialudta magát, akkor ez egy mindenkinek elfogadható álláspont...