Már két hete udvarlok Álkippének
fehér leányszobájában, hogy adja
meg végre azt, mit oly hevesen kérek.
De fél. A szomszédban csücsül az anyja.
Levetkeztem végül minden szemérmet:
- "Nem bírom tovább" - suttogtam -, "te drága!
Felrobbanok, megveszem, úgy szeretlek.
Társalgás közben csússzunk be az ágyba,
úgysem látja, mit csinálunk kettesben."
- "Hármasban" - szólt az ajtóban mamája.

(Márkosz Árgentáriosz: Fehér leányszoba)