Közkívánatra a szajkó a lexikonból:

szajkó(2) (Garrulus glandarius - Eichelhäher) v. mátyásmadár, matyi stb: 33-35 cm, vagyis csóka nagyságú, a kalitban kedves, bohókás →varjúfélénk, mely április-május folyamán költi ki 5-7 zöldesfehér v. sárgás, barnapettyes és szürke vonalkákkal tarkított tojását. Fotó: Jeff Blincow - http://www.northamptonshirewildlife.co.uk/ngallery.htm -, Askar Isabekov - http://www.birds.kz/ -, Annette Cutts - http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm

Rendszerint kitart a költőhelyén, de vannak évek, amikor inváziószerűen vonul Skandinávia és Szibéria felől Nyugat-Európa felé.

Elő-Ázsiában és a Himaláján is előfordul, mindott, ahol erdőség mutatkozik.

A hatalmas költőterületből adódóan több, mint 30 alfaja alakult ki.

Garrulus glandarius

                - albipectus,

                - anataliae,

- atricapillus,

- azureitinctus,

- bambergi,

- bispecularis,

- brandtii (lásd fotó!),

- cervicalis,

- corsicanus,

- cretorum,

- fasciatus,

- ferdinandi,

- graecus,

- glaszneri,

- haringtoni

- hibernicus,

- hiugaensis,

- hyrcanus,

- interstinctus,

- iphigenia,

- ichnusae,

- japonicus,

- jordansi,

- kansuensis,

- krynicki,

- leucotis,

- lusitanicus,

- namiyei,

- oatesi,

- orii,

- pekingensis,

- persaturatus,

- rhodius,

- rufitergum,

- samios,

- severzowi,

- sinensis,

- taivanus,

- tokugawae,

- whitakeri.

 Egyiknél hiányzik a fehér szárnytükör, a másiknál nincs a fejen hosszanti csíkozás.

A délkelet-ázsiai alfajoknál a begy fehér. A Kínában előforduló alfaj kék harántcsíkozása kiterjed a fehér tükörre. A fotón Brandt szajkója, Garrulus glandarius brandtii tekinthető meg Askar Isabekov - http://www.birds.kz/ - jóvoltából.

 Meg kell jegyezni, hogy e kék szín nem kék festékanyagtól ered, hanem különleges elrendeződésű fekete melaninszemcséktől.

Ha veszélyt tapasztal, akkor hangos recsegő kiáltással riasztja a környéket, ezért a vadászok kellőképpen gyűlölik.

 Nem örvend azért sem nagy népszerűségnek, mert fészekrabló. Sőt, különösen a nevelés időszakában előfordul, hogy a párjával együtt valóságos hajtóvadászaton ejt el gyengébb v. fiatal, még a repülésben nem kellőképen gyakorlott madarat.

Ritkán faodúban, gyakrabban a maga építette fészekben költ. A kotlási idő 16-17 nap. A kicsik 3 hetes korukban repülnek ki.

A fej, a nyak, a has és a begy lilás-barnás tollakkal fedett. A csőr fekete. A szem világoskék.

A homlok és a fejtető tollai fehér-fekete csíkosak és a madár izgalmi állapotában felfelé állnak. A torok és a farcsík fehér.

A kantár és az evezők vm. a farktollak feketék. A szárnyfedők fehérrel és feketével harántsávos égszínkékek. A hát fahéjbarna. A szárnytükör fehér.

Régebben kedvelt kalitmadár volt, s nem méltatlanul. Megtanult zörejeket, visszadott néhány szót. De arra okvetlenül számítsunk, hogy a szelíd szajkó a szobába kiengedve elcsen minden fénylő tárgyat.

Tavasszal hallatja fuvolázó énekét, de aztán a költési időre elnémul.

Ősszel kisebb csapatokba verődik, s akkor újra hangos tőle az erdő. Beszédre is megtanítható.

Tápláléka: makk, rovarok, béka és fészekből kicsent fiókák. A szőlőt és a cseresznyét is nagyon szereti. Megfigyelhető, hogy makkból télire tartalékokat képez.

A tartalék esetenként feledésbe merül, ilyenkor a készletből fácskák növekszenek, ezért a franciák a szajkót nevezik le planteur-nek, vagyis ültetőnek.

Hessen tartományban egy kutatógárda figyelemmel kísérte egy terület szajkóit. A 65 madárból álló csoport tagjai 4-8 km-es körzetből gyűjtötték a termést.

Közeli forráshelyről egyszerre 1-2 makkot vittek a tárolóhelyre, azonban távolról némelyik 10 szemet is megpróbált benyelni a torokzacskójába.

A tároló- és a forráshely között átlagosan 4 km volt a távolság, s a felmérés tanúlsága szerint a 65 madár több mint 200 ezer makkot tárolt be magának télire.

A szajkó röpte hullámozó.

Állandó madarunk. Télen csapatokban kóborol. Kártékony.