Kedves íligeti!

csak figyelmeztetlek, hogy megint átcsúsztatod az alaptételt, túl önkényesen bánsz az érvekkel. Szerinted és a tudományosságot a terminológia használatával definiáltam? És Feiblemann ellentmond a tudomány és a terminológia általam tételezett összefüggésének? (Ha igen, nyugodtan dobd ki.)

Amit a nyelvtervezőknek az irodalmi nyelv kialakításában játszott szerepéről írsz, nem példa nélküli, mégis eseteleges.  Ha például a magyar irodalmi nyelvet tekintjük, annak forrása az észak-borsodi dialektus. Nem Lőrincze vagy Bárczi tették azzá, hanem - ha mát mindenképpen névhez kell kötni - Károli Gáspár, aki ebben a dialektusban fordította Bibliát, amely mint első, széles körben elterjedt könyv végsősoron meghatározta a magyar irodalmi nyelvet . Egy régi kollégám szokta volt mondani, hogy ezt is a törököknek köszönhetjük, mert ha ők nem szállják meg a Duna-Tisza közét, akkor a bibliafordítás minden bizonnyal ö-ző dialektusban történt volna. (Mondanom sem kell, az illető odavalósi, solti származású).

Őersze, van néhány tervezett nyelv, azonban éppen a norvég nem igazán válik a nyelvtervezők dicsőségére, úgy tűnik, inkább kritikája, mintsem igazolása a voluntarisztikus beavatkozásnak. (Mindamellett a kevés számú példa egyike).

A tudománydefinícióval kapcsolatban az a véleményem, hogy az alaptudomány-alkalmazott tudomány-technológia hármas értelmes, és ebben a terminológiában az, amit te orvostudománynak nevezel, az a technológia körébe tartozik.

Rettenetesen veszélyesnek tartom azt a felfogásodat, hogy csak azt a tudományos célt ismerjük el, amelyet egy adott társadalmi közeg hasznosnak ítél. Szerencsére ez az állítás történelmileg hamis, mert ha igaz lenne, valószínűleg kőszámítógépünk lenne, pattintott bitekkel.