elméleti orvostudomány = ez így fogalomzavar: az orvostudomány ab ovo alkalmazott tudomány, mert célja van. Az elméleti tudomány az a biológia, az viszont tényleg szintén nem minősíthet, csak megfigyel, és közben nem szurkol sem az embernek, sem a vírusnak, csak leírja és megismeri a folyamatot. (A biológus szurkolhat, de a biológiából nem levezethető, hogy a vírus rossz és az ember a jó)

egyöntetűen elismeri = azaz nem levezeti, hanem axiomaként, alapvetésként elfogadja. Célt jelöl ki, amihez képest már tud minősíteni (vírus=rossz, hosszú élet = jó), ettől alkalmazott tudomány.

addig a nyelv "elromolhatóságával" kapcsolatban egyáltalán nem ez a helyzet  = azaz axiomaként ma nem fogadja el -- 50 éve viszont nem volt kérdés, és nem is kérdőjelezték meg a nyelvművelés létjogosultságát; ahogy mondtad, akkor még egyöntetűen elismerték.

 Ezzel mind nincs is baj, ne fogadja el. de sajnos megpróbálják "tudományosan" igazolni, hogy nem jó axiómatikus cél a nyelvművelés, mert az alaptudományból nem igazolható a létjogosultsága. Mint magánember, mondhatja a nyelvész, hogy az alaptudományomat ilyen hülyeségekre ne tessék használni, mint ahogy az atomtudós is nyavalyoghat magánemberként, hogy csak békés célokra tessék használni az alaptudományom eredményeit, de hogy ezt a fizikából akarja levezetni, azzal az érvvel, hogy a fizikából nézve nem lehet minősíteni azt, hogy a japánok gonoszak, az elég vicces volna. Itt pedig épp ennek az analógiája történik.