Sziasztok!
Attól amit most írok, sokan ki fognak akadni. Előre szólok, nem lázadozok, nem akarok megbotránkozást okozni, csak egyszerűen leírom amit érzek. Előre szólok, hogy ezután a hozzászólásom után többet nem fogok írni, nem fogok provokációknak felülni.
Előszöris, mindkét fél itt pofázik Romániáról (egyik szidja, másik isteníti) holott halvány gőze nincs arról mi van ott. Én onnan származom, jelenleg Magyarországon élek, de szüleim még mindig ott vannak és, képzeljétek, tartom velük a kapcsolatot. Azt hiszem, eléggé naprakész információim vannak az ottani helyzetről. Magyarországon kialakúlt nézet, hogy a keleti határ után kezdődik Kambodzsa, vagy ha nem is az, akkor valami hasonló. Annyira vakok vagytok, hogy csak ezt szajkózzátokés egyáltalán nem is érdekel titeket mi van a határ túloldalán (tisztelet a kivételnek). Az igaz, hogy 20000 Ft. a nyúgdíj és az árak majdnem akkorák mint itt (bizonyos dolgokban, a kaja pl. olcsóbb), de van egy lényeges dolog, ami eltűnt Magyarországról és Romániában csak most alakúl ki: perspektíva. A rendszerváltáskor a romániai politikai elit gátlástalanúl kirabolta az országot, iszonyatos inflációt okozott, kegyetlen megélhetési lehetőségeket "biztosított" állampolgárainak, de ezt sikerült nekik végre úgy-ahogy helyrehozni és az emberek bízakodnak. Érzik, hogy még ha kis mértékben is, de életkörülményeik napról napra, hónapról hónapra, évről évre JAVULNAK. Már nem úgy számolnak az emberek, hogy "az idén ennyi volt a távfűtés télen, akkor jövőben duplája lesz". Persze most sincsenek megelégedve az életkörülményeikkel, de pozitívumokat élnek át évről évre, nem mint Magyarországon. Látják, hogy az útak javulnak (épülnek), munkahelyek jönnek létre, egyre több külföldi cég telepedik meg Romániában, az infláció csökken stb. és bizakodnak. Ne a mai állapotokat hasonlítsátok össze, mert nem ugyanonnan indúlt a két ország, HANEM A TRENDET!!!
És képzeljétek, ezért, az egyszerű emberek tényleg röhögnek Magyarországon. Röhögnek és igazuk van, mert mit látnak/hallanak? Pontosan az ellenkezője történik, mint ami náluk: szép lassan csúszunk lefelé. Ki a hibás ezért? Engem k...-ra nem érdekel, nem is erről akarok beszélni, nem ez a célja az egész hozzászólásomnak. Azonkívül röhögnek a magyarországiak felsőbbrendű érzésein, röhögnek a kicsinyes civódásaikon, röhögnek azon, hogy egymás torkának esnek, röhögnek a gazdasági döntéseken: a haverom röhögve hívott fel, amikor a TV-t ostromolták, hogy "mi van, az istenek a fejükre estek?" vagy "az a hír járja, hogy az euró versenyezik a benzinárral, de a benzinár áll nyerésre". Ne értsetek félre, nem az egyénen röhögnek, hanem a társadalmon. Bátran el lehet menni Romániába, a kellő tisztelettel és barátságosan fognak fogadni. Egész addig, amíg el nem kezded magyarázni, hogy miért jó az, hogy Magyarország lesz...-ja a határon túliakat (erre különösen érzékenyek).
Igen, én is Erdély szülöttje vagyok és, hogy megpróbáljam elejét venni a "húzzál haza" típusú hozzászólásoknak, azt is elmondom mit keresek itt (mármint Magyarországon). 1999-ben észrevettem, hogy két év alatt sikerült kínkeservesen megspórolnom 50 márkát. Ekkor betelt a pohár. Ekkor tele lett a hócipőm a nyomorral, az egyik napról a másikra való éléssel, attól, hogy bocsánatot kellett kérjek, mert magyar vagyok, attól, hogy szét kellett nézzek, hogy ki hall, amikor magyarúl akartam megszólalni az utcán, attól a tudattól, hogy amíg ott vagyok, mindig lesz egy román, aki fele annyit fog dolgozni, mint én és mégis őt fogják megtenni főnökömnek. Gyereket akartam, de nem ilyen körülmények között. Pillanatnyilag Magyarországon élek, munkahelyemen mindenki tisztel, származásom kuriózum és nem negatívum, ezért én nagyon hálás vagyok (még dec. 5-e ellenére is). Nem bántam meg, hogy áttelepültem, nekem is jobb (volt eddig), Magyarország meg csont ingyen kapott egy mérnököt. Még egy gondolat: amíg Romániában éltem, a napról napra való élés ellenére, egy fitying támogatást nem kértem az államtól,mert meg tudtam oldani, most pedig, ha enni akarok adni majd a gyerekemnek vagy másodállás után kell nézzek, vagy  kuncsorognom kell az Állami Kincstárnál, hogy "ugyan már, legyen szíves, segítsen kifizetni a távfűtés számlámat". Tehát valóban a nyomor és egyéb társadalmi problémák elől menekültem, de most ott tartok, hogy céget akarok alapítani és naná, hogy Romániában fogom alapítani, ott a bevételem k.b. 70%-át meghagyják nekem.
Köszönöm türelmeteket és elnézést, hogy ilyen hosszúra sikerült.