Az az érdekes, hogy vannak olyan politikai filozófusok, akik szerint ez nem rossz, hanem jó, ti. hogy jobb, ha a tömeg, az eleve hozzá nem érthető tömeg, nem adatok, tények, hanem a politikai propaganda, vagy méginkább a megérzései alapján választ.

Egyébként ebben a teóriában az ember érez valami kimondatlan evoluciós pszichológiai helyességet, hogy mintha a legrátermettebb, legsikeresebb, abban a pillanatban legszükségesebb vezetőt, domináns hímet, csoportot, irányt választja ki legvalószínűbben a tömeg.

Nem tudom, eltekinthetünk-e a mostani jobboldal versenyhátrányától, hiszen láthatóan abban volt. És 2002-ben?

Szóval, tudom, nagyon merész, sőt blaszfémikus (amennyiben sokaknak Orbán a jel:-)), hogy nem így, ez a maga módján durva borzalom jobb-e mégis országnak?

Vajon tényleg, nem azoknak kell-e uralkodni, akik annyira szerették a hatalmat és a pénzt, hogy érte képesek voltak hason csúszni az MSZMP, a Szovjetunió előtt és azok seggét nyalni? És, mint a 2002-es, 2006-os bukás mutatja, a másik tábor, ezzel szemben még nem eléggé akarja a hatalmat és a pénzt (s ami miatt nehezen is tud magához kötni másokat, magába invesztáltani)?