Kedves qligeti!

 

Igenis, a tgudományosság a döntő kérdés. A tudományos jelzőnek nagyon erős minősítő szerepe van, ezért szokás kiterjeszteni mindenféle gyakorlatra. Egy társadalmi törekvést nem tesz tudományossá az, hogy célja van, ugyanakkor nem is minősíti le, ha nem ítéljük tudományosnak.

 

Az egész nyelvművelő vita alpja az, hogy a magyar társadalmi megítélésben a nyelvművelés számít tudománynak, holott nem az.

 

A myelv lexikai állománya bővülésnek szabályozása  szerintem áltudományos feladat. A nyelvnk megvnnak az immanens eszközei a lexika alakítására, másképp foglmazva, a nyelv mefelelő eszközöket szolgátat arra, hogy a keletkező új fogalmak megfelelő nevet kapjanak. Ebe nem érdemes beleavtkozni, és - mint állítottam - ezek a beavatkozások a reformkori nyelvújítást követően a megújítandó szótár meghatározása tekinthető tudományos eredménynek, a szóötlés már nem.

 

Viszont, a lényeg, hogy arról bszéljünk, amit elkezdtünk:

 

a kérdés az volt, hogy van-e tudományos zerepe az idegen szavak magyarításában a nyelvésznek.

 

Erre bátorkodtam mondani, hogy nincs. Ebben más szaktudományok művelőinek van tudományos szerepe: a tárgyterület nyelvi tekintetben tudatos tudósainak. (V.ö. LvT itt a fórumon.)

 

Ha meg nem terminológiáról van szó, tessék ráhagyni a nyelvre a szelekciót. Az új szaakat pedig ajánlják az írók, akiknek nagy a szerepük a nyelvi nyilvánosságba.