Nem a tudományosság kritériumrendszerének megfelelés a kérdés (erre elég egységes közmegegyezés van, bár kicsit olyan, mint az angol alkotmány), hanem arról, hogy mi lehet egy alkalmazott tudomány célja. Az alkalmazott tudományt a tiszta tudománytól épp ez különbözteti meg, miszerint volna célja; módszereiben egyébként meg illő, hogy a tudományos kritériumoknak megfeleljen. A cél mindig axiomatikus (szerintem), és sokan abba a hibába esnek, hogy ennek a célnak a helyességét (vagy helytelenségét) próbálják tudományos alapon igazolni. Valójában ez a cél csak a társadalmi közgondolkodásnak kell hogy megfeleljen (és tud megfelelni).

  Ha meg van cél, célfüggvény, akkor rögtön lehet annak kontextusában minősíteni; ez persze valóban valamelyest szubjektív, hiszen a cél axiomatikus, kor- és társadalomfüggő (v.ö. agronómus vs. környezetvédő), de attól még nem lesz az adott alkalmazott tudomány tudománytalan!

 Tehát, ha társadalmi igény van egy nyelvújításra vagy "nyelvóvásra" (többre, mint a nyelv természetes fejlődésében amúgy is magától jelen van -- általában valami identitáskeresés által -- pl. reformkori Magyarország, Izrael, Görögország, stb.), akkor van, lehet létjogosultsága egy nyelvalkotó, nyelvőrző, nyelvóvó alkalmazott tudománynak. Ha nincs, akkor meg nincs.

 Ebből még nem következik sem az, hogy aki ezt műveli, az tényleg tudományosan műveli, de az sem, hogy ha nem úgy teszi, az baj lenne. (nem csak tudományosan lehet elérni azokat a célokat; elég jó házakat építettek, ill. mezőgazdaságot műveltek az emberek ezer éveken keresztül tudománytalanul)