Kedves Hunsdorfer!

A nyelvi nemzetek körében a byelv a nemzetintegráló elem.  Azok az emberek tartják egy nemzethez tartozónak magukat, akiknek közös az anyanyelvük, és a nemzetek rokonságát is a nyelvek rokonságával párhuzamosan érzékelik (l. pánszlávizmus). Ez itt Közép-Európában szinte természetesnek tűnik, azonban, ha messzebbre tekintünk, pregnáns ellenpéldák vannak: a három nyelvű Svájc, a több nemzet tagjatól beszélt francia nyelv, a nyelvtől független (illetve visszaható) ír nemzeti öntudat. Sajátos ellenpélda a szerb és a horvát nyelv, amelyek differentia specificái más nyelvek esetén csak nagy dialektusok elválasztására lennének alkalmasa, visoznt most, amikor a nemzetképzés más alapon folyik (vallási, politikai), a nyelvet igyeksznek két önálló részre osztani.