"ajrópában a II. VH elõtt volt 8 millió zsidó. "

1938-ra különböző (nemcsak zsidó) forrásokból 9,2-9,7 millió fő körüli számokat találtam. De nem szeretnék számháborúzni, ha nem 6 millió áldozat volt, csak 5 vagy 5 és fél, az mennyiben ássa alá a holokauszt mibenlétének lényegét?

Tereferénk pedig ott kezdődött, hogy hová lettek közeli rokonaink szülőfalvaiból azok a zsidók, akiket '44-ben bevagoníroztak és többségük nem tért vissza... Szavaidból úgy tűnik, mintha azt próbálnád bizonyítani, hogy 1948 után (meg kis részben már előtte is) ezek az átmenetileg eltűnt zsidók népesítették be Izrael államot... Hálátlan fajzatok lehettek, valóban, ha még egy képeslapot sem küldtek kevés visszatért rokonuknak szülőfalvukba...

A topikhoz még annyit:

1. Ha rajtam múlik, Magyarországon továbbra sem lesz bűntett a holokauszt tagadása, mert felesleges mártírt csinálni Irvingből és hasonlókból. A hülyék számát nem a btk-val lehet célszerűen mérsékelni. A számokon pedig lehessen vitázni.

2. A holokauszt és az egyéb népirtások közti különbségtételt zsidó vezetők esetenként valóban túlhangsúlyozzák, ami visszatetsző lehet. Ez a visszatetszés abban az emberben, aki nem elvakultan antiszemita, nem rezonál hosszasan, aki viszont az, annak édesmindegy, mindig talál magának kifogásolnivalót... Az említett különbségtétel lényege ugye - zsidó álláspont szerint főképp -, hogy ez volt az egyetlen népirtás, ahol egy nép TELJES kiirtására tudatosan törekedtek. Az állításnak kétségkívül van igazságtartalma, mindazonáltal éppúgy vitatható, mint az áldozatok pontos száma. A büntetőjoggal való szankcionálás azonban nem emiatt nem terjed ki a tusziirtás, kurdirtás, kozákirtás stb. szankcionálására, hanem mert az érintett országokban a tuszigyűlölet, kozákgyűlölet stb. nem áll fenn, mint társadalmi probléma.

Nyilván lehetne olyan szabályozást hozni, ami nemcsak a holokauszttagadást, de általában bármely népirtás tényének tagadását, eltussolását szankcionálja, de ez meg újabb és újabb népirtások esetén vetne fel értelmezési és alkalmazási problémákat. Puszta kíváncsiságból kérdem: ha a büntetőjog általában szankcionálná a népirtások tényének tagadását, és nemcsak a holokausztét, megnyugodna a lelked?