Mert jelenleg használhatatlan a szétszedett gumi miatt.
Ott térdelsz a kampó alatt, kezed a magasban, két nagylábujjada partvisnyél két végéhez kötve. Két karod és a szemed egy kendővel összekötve, fejed nem tudod mozdítani. Szádban a gyűrűspecek. Hallod, hogy nézem a tévét, néha leülök a számítógép elé. Érzed, odaállok eléd, lankadt farkamat bedugom a szádba.
Csak nyelveddel tudod nyalogatni, a pecek és akendő nem enged más mozgást. Farkam gyorsan vastagszik, mikor már szinte fulladozol, kiveszem és magadra hagylak.
Mikor elkezdesz nyöszörögni, hogy tegyek már veled valamit, érzed, megint odaállok eléd. Hirtelen csípős érzéssel kísért csattanást hallasz. A légycsapó, amit mutattam, mikor megérkeztem. Nem nagyon fáj... először. A hatodik után már nagyon mocorogsz, mivel minden ütés ugyanott csattan. A tizedik körül farkammal fojtom el feltörő sikolyodat. A huszadik után hagyom abba, mikor már tested fényes a verejtéktől, lélegzeted lihegésbe fúl, de mindezt megcáfolandó mellbimbóid ágaskodnak, puncid leve pedig combodon csordogál.
Visszaülök tévézni, pihenek egy kicsit, majd folytatom...