Igen, ez így van a Mahávaggában. A kép, amit a Buddha hasonlatként használ, viszont az, hogy az emberek olyanok, mint a lótuszok a tóban: van, aki éppen csak kikapaszkodik az iszapból, van aki még a vízben van, és van olyan, aki a felszínen virágzik.

Lehet, hogy végtelenül gagyi azt gondolni, hogy a buddhizmus arról szól, hogy viselkedjünk kicsit kedvesebben az emberekkel meg önmagunkkal, és akkor majd kicsit jobban fogjuk magunkat érezni a világban. Én vállalom ezt a szánalomraméltó nézetet. :)