„Áldott nemzetek, áldott népek, áldott teremtés! Hogyan lehet, hogy ellenálltok szeretetemnek, és elkóboroltatok, hogy a Sátán könnyű prédájává váljatok? Honnan vettétek a bátorságot, hogy ok nélkül kiejtsétek Nevemet?
Az a lélek, aki benned van, nemzedék, az lázadó lélek, arra csábít téged, hogy élj érzékies életet, céltalan életet, istentelen életet, és cseréld a szentséget romlottságra.

  Ó nemzedék! 
  Hova lett a minket összekötő jel? 
  Mit tettél vele? 
  Hova lett belém vetett hited? 
  Hogyan jutottál odáig, hogy feladj engem?

Nem hallottad még, hogy amennyivel közelebb jössz hozzám, én is annyival közeledem hozzád? Szegezd rám tekintetedet anélkül, hogy balra vagy jobbra néznél!”