Na és amellett, hogy forráskritikát "müködni" engedem, többek között ezért szentírás nekem, amit Görgei ír :
Ily viszonyok közt nagyon fontos volt legalább az egyetlen szabad vonalat, a délit megtartani. Bemnek, majd Guyonnak a déli harcztéren kivívott diadalait, melyek közt különösen a Hegyes mellett Jellasics fölött kivívott volt határozó, különösen azért fontosak, mert a már elkerülhetetlennek látszó bukás esetére biztosították a török, semleges területekre való átlépést. Ezért a harcznak mindinkább ezen vonal felé kellett húzódnia. Erre vonul Budapestről nagy sietve Haynau, hogy a maga erejével mérjen döntő csapást a magyar ügyre; erre húzódik nagy lomhán Paszkievics roppant hada; ide szorul a magyar kormány és a még rendelkezésre álló erő.
Görgeynek is oda kellett volna mennie, de ismét megkisérti az ellenség megkerülését és a fenyegetett Alföldtől magára vonását, mi neki tavaszszal oly fényesen sikerült. Július 16-án megütközik Vácznál az orosz fősereg egy részével és azt le is győzi, miben Leiningennek volt legnagyobb érdeme. De aztán nem délkeletnek halad, hol az orosz és osztrák főseregek táboroznak, hanem keletnek, Nógrádon, Gömörön át a Tisza felé. A nagybeteg vezér e nehéz hadjárat alatt is bizonyítja rendkívüli tehetségét. Közben Rimaszombaton alkudozást is kezd Chruleff orosz generálissal – egymás kölcsönös ámítására. Aztán ismét verekednek, a Sajónál, Geszthelynél (julius 28-án) is még élesnek mutatkozott a magyar kard. A terv sikerült, a sereg elég épen átkel Tokaj mellett a Tiszán. De ugyanakkor már az oroszok is átkeltek Poroszlónál és Tisza-Füreden. Görgey hibásnak tartja egész kerülőjét, mely megakadályozta, hogy idejében eljusson a Maros mellé.
Az ellenfél máskép ítélt.
«Görgey menete Komáromból a Tiszához úgy látszik a modern hadi történet legnevezetesebb tényeihez tartozik; sikere, abban a pillanatban, midőn hozzáfogott, épen nem volt valószinű: sokszor egy hajszálon függ a siker és a kudarcz. A ki ily helyzetben megtartja lélekjelenlétét és lelkileg uralkodik az eseményeken, a helyett, hogy azok levernék – az hadvezért.» [* T. i. Bernhardi, Aus dem Leben, II. 160.] Az orosz előkelők ezen felfogása visszatükröződik az orosz generálisok viselkedésében. Paszkievics maga a dölyf, nemcsak a szövetségeseivel az osztrákokkal, hanem a magyarokkal szemben is. Később Nagy-Váradon szemrehányást tett Görgeynek: hogy mert vele megütközni Vácznál. De a többi orosz főtisztre nagy hatása volt Görgey hirnevének és a honvédek vitézségének
Valakit tudtok, akiről csak hasonlókat írtak?(Már ugy értem magyarról!)
