Mélázók, meg meditálók?

 A legfontosoabb tudományok közzé kellene tartozni, hogy ismerd meg magadat, amikor vegyük a hullát, vagy azt a testet, amit végleg elhagyott az illető, aki nemcsak kézzel fogható hanem szemmel is, látható, ha tulment ezeken a határokon, s megvilágosodott, a fénybirodalomtól, amikor én is arra számitok, hogy mire elmengyek, addigra feltöltöm annyira a környezetemet, amit meg kell érteni, hogy a tudat s tudás valóban fénylik, tehát kiküszöböljük azt, hogy csak ennyi van, mondják az éjszaka lényei?

 Igy két részre osztanám az olvasóságot, egyik az éj gyerekei, másik a nappal, nos az egyik nappal él, a másik éjjel? Kérdem, mikor kell félni, s amiket akarok hogy elmélkedés kérdéssé tegyünk fel, az bennünk kell legyen, mig megint vannak a setétség éjjal az éjjel de még mijjen éjjel gyerekek, meg a napPalik, akik szemüvegen, minden látnak, éjjel is? Nézzczagg, mikor Saullus lát, megnaggPalisodott, de aztán vesztére? Nem nap, hanem Pálfoduló, azóta is azokat, akiket a szemita isten alláh toboroznak, bepalizzák? Nagyon fontos lenne megérteni, amit irtam, hogyan viszonyulnak mindenhez a szemiták, meg az araminták?

 Na, itt most csak annyit, előttünk a féljétek az istent, rettegjetek, mert ki az aki megállhat előtte? A másik, isten = szereret, nos hogy lett ugy, ahogy van, hogy az egyik rémület, a másik is rémüldözik, s kérdem, nem - mindnyájan rémüldözzük magunkat, mert igy legalább tudjuk, hogy élünk, s de meddig, mig félünk?

 jobb félni, mint megijjedni? mi van az igazsággal?

 hiszi a pici?