Pál nagyon rosszul értette meg (vagy egyáltalán nem ismerte meg) az evangéliumot, de hát az ő korában azok még le sem voltak írva. A megváltás hirdetése nem egyenlő a szeretet tanításának hirdetésével. Egy áldozattal nem lehet megtisztítani az embert a bűntől, (az életmód, felfogás vagy magatartás változtatása tud tisztítani csak) de mível egy kalap alá vonta az Isten megbocsátásával, ezért amikor az ember kegyelmet kap Istentől, nem fog tudni különbséget tenni az között, hogy ezt Isten reá vonatkozó irgalmából kapta, vagy Jézus engesztelő áldozata miatt kapta (mert akkor nem is kell közvetlen kapcsolat Istenhez, elég hit által elfogadni). De megbocsátani a bűnöket még nem egyenlő az ember megtérésével ami az életmódja és gondolkodásmódja megváltozásának a következménye lehezne. Hogy az megváltozzon, meg kell érteni a szeretet tanításának az alapelveit, amiről Jézus az evangéliumban beszél. Ennek a változásnak az eredménye az, hogy valóban megtisztuljon az ember a bűnök okaitól, az Isten kegyelme pedig arra való, hogy eltörölje a bűnök következményeit, a büntetéseket. Pál második nagy hibája ezért, mert nem értette, (vagy nem ismerte az evangéliumokat) az, hogy a bűnök okáért a testet tette felelőssé, a szív sötétsége, keménysége helyett. Ezért a megoldás nála a test sanyargatása, és kívánságainak a megöldöklése lenne, amit ugyan mára a keresztények csak egy önfegyelemre enyhítettek, ennek ellenére rossz irányban támad. Ez a támadás a test ellen megint nem szünteti meg a gonoszságokat, hiszen ha a szív gonosz marad, akkor a test önfegyelme mellet is gonoszságokon fog járni az elme. Ez magyarázza meg a keresztények szeretetlenségét, hogy miközben szeretetről beszélnek, szívük keménysége miatt ugyanúgy ridegek és könyörtelenek embertársaikhoz, mint megtérésük (hitre térésük) előtt, vagy méginkább, mert most okot is találnak hozzá. Csak amíg megtérésük előtt a maguk érdekében voltak könyörtelenek, most az Ige érdekében "törvényesen" könyörtelenek. Viszont megtérésüket testi önfegyelmükkel igazolják, leszoktak a cigiről, nem isznak alkoholt, és elhagyták a drogokat. Sajnos ez sok hitetlent és hívőt megzavar, mert önfegyelmükért cserébe megmaradnak hamisságaik, álnokságaik, könyörtelenségeik és sötétségük, viszont látszatra külsőképpen tisztának és megigazultnak tüntetik fel magukat a többiek előtt.
De Istent nem tudja megtéveszteni, és a Páli keresztények gyümölcstelensége mindenek előtt nyilvánvalóvá válik.

Ádám örökéletének gondolata is csak mese. Ádám nem élhetett volna örökké az Édenkertben sem, ugyanúgy meg kellett volna halnia, még ha nem is lett volna kiűzve az Éden kertjéből. Különben nem kellett volna Istennek elültetni az örök élet fáját is! Mint ahogy mondtam, a halál nem a bűn miatt van a világon, ahogy Pál apostol tévesen megállapítja, hiszen meghal jó és gonosz, igaz és hamis, bűnös és ártatlan. A halál azért van a világban mert ez minden élő végének a módja. Az állatok sem azért halnak meg, mert vétkeztek, hanem mert ez az életük befejezésének a módja.

Megint csak mondom, a bűn, a halálnak az igazságtalan vagy idő előtti kiosztása, ezzel tesszük a halált félelmetessé és gyötrelmessé, de a tettesek és felelősök a vérontásért mindig is számonkérhetőek.

Csak Pál találta ki ezt az eredendő bűn fogalmát a megváltás elméletéhez, de ahogyan az eredendő bűn sem igaz, azonképpen a megváltás témája sem igaz.
Jóllehet ami az Édenkertben megtörtént, megtörtént. Azonban tessék azt úgy érteni, ahogy azt a még Pál leveleitől független írók helyesen ott leírták. A probléma nem az engedetlenség volt, hanem a jó és gonosz tudás megszerzése, amiért lett az ember kiűzve az Édenkertből. Az engedetlenség jutalma pedig nem a halál volt, hiszen NEM HALT MEG ÁDÁM, hanem a verejtékes munka. Csak el kell olvasni a történetet úgy, ahogy a szerzői leírták.
Nincs szellemi halál, akár a szellem, akár a lélek meghal, az ember maga is meghal. Akár az agyat, akár a szívet veszed ki a testből, az ember meghal. Létfontosságú szervek és valóságok halálával az egész ember meghal. Létezni sem tud. Ezt csak azok találták ki, akik az istennel való kapcsolat hiányát az engedetlenkedés elvével magyarázzák, hogy a hívőket engedelmeskedésre kényszerítsék.
Nem a halál az amit Isten elutasít, hanem a bűn. Minden természetesen élő dolognak végének kell lennie. A halál maga a befejezés, és Istentől van az is, mint az élet.
Csak akik félnek a haláltól, azokat lehet rémisztgetni befolyásolásuk céljából vagy ígérgetni nekik fűt fát megnyerésúk céljából.