Kedves Holden!

Részemről befejeztem a vitát a kontrakcióról. Ismered az álláspontom, kontrakciót csak spekulatív módon lehet kiszámolni az idődilatációból, önmagában nem létezik.Ennélfogva le sem fényképezhető. Aki ezt hiszi, nem értette meg a specrelt.

Nincs, és nem is lehet kísérleti bizonyíték a kontrakcióra. A nincsre pedig bizonyítékot nem tudok hozni, legfeljebb nálam okosabb emberek véleményét. Kettőt idézek most

 

E. Szabó könyvéből:
http://www.neumann-haz.hu/muvek/e_szabo/e_szabo.pdf

Itt a 24. oldal lábjegyzetében olvasható:

" Talán érdemes itt megjegyeznem, hogy a Lorentz-kontrakció máig egyetlen kísérleti bizonyítéka
szintén az elektromos erővonalaknak a 1.4. ábrán szemléltetett deformációján alapszik.
Egy ködkamrában mozgó töltött részecske ionizációs csatornája az erővonalaknak a
részecske sebességére merőleges irányban történő besűrűsödése következtében kiszélesedik.
Ezt a kiszélesedést lehet pontosan megfigyelni."

 

Aztán Hawking gondolatvilágából egy részlet:

http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=30&na_step=30&t=9151591&na_order=

"Jó példa erre az 1887-ben elvégzett Michelson-Morley-kísérlet, amely szerint a fény sebessége mindig azonos - függetlenül attól, hogy a fényforrás vagy a megfigyelő mozog-e, vagy sem. Ez a megfigyelés képtelenségnek tűnt. Ha valaki a fény felé halad, annak azt kellene észlelnie, hogy a fény nagyobb sebességgel terjed, mint abban az esetben, ha a megfigyelő a fénnyel azonos irányban mozog; a kísérletek során viszont mindkét irányban mozogva pontosan ugyanazt a sebességet mérték. Az ezt követő tizennyolc év során számos kutató, pl. Hendrik Lorentz és George Fitzgerald megpróbálta ezt a kísérleti eredményt a térről és az időről akkoriban elfogadott elgondolások keretein belül értelmezni. Az adott esetre vonatkozó posztulátumokat vezettek be, pl. feltételezték, hogy a nagy sebességgel mozgó testek megrövidülnek. A fizika egész felépítménye csúnyává és nehézkessé vált. És ekkor (1905-ben) Einstein egy sokkal tetszetősebb elgondolást terjesztett elő, amelyben az idő nem különálló és független dolog, hanem a térrel együtt téridőnek nevezett négydimenziós rendszert alkot. Einsteint nem annyira a kísérleti eredmények vezették erre az elgondolásra, hanem inkább az a vágy, hogy ellentmondásmentes módon összeillesszen két fizikai elméletet. E kettő az elektromos és mágneses térre vonatkozó törvényeket, valamint a testek mozgására vonatkozó törvényeket meghatározó elmélet volt. "

 

Láthatod, hogy a topikban vitázóktól távol áll a fentiek elfogadása, és érdekes módon a matematikához jól értők képzelik el leginkább a kontrakciót kísérletileg kimutathatónak. A specrel éppen ezt a tévhitet oszlatta el.