A Nemzeti Színház stúdió-színpadán láttuk a művet. A Nemzetiben még eddig nem csalódtam, a játszott darabok - amilket láttam - általában jók, amiket nem láttam, arról az ismerőseim többnyire jókat mondtak.

A darab két "felvonás". Az első részt fokozott figyelemmel kell nézni-hallgatni. A függöny elhúzása után van 1,5-2 perc felmérni a környezetet (díszletet), de aztán 1,5 órán keresztül a nézőre zúdul egy tetetemes adag információ. Nagyon pörgősek a párbeszédek, gyors a játék. A második rész inkább az érzelmekre hat. Itt már lassabak a párbeszédek, sokkal több a képi elem.

A történetet nem akarom ismertetni, gondolom sokan látták, vagy olvasták a művet.

Ki kell emelni, hogy a darab átlagon felüli színészi teljesítményt igényel (ezt a filmváltozat akkori kritikusai alátámasztják) és a színészek (az ismertetbb nevek és a fiatal színészek is) hozták ezt a teljesítményt. A taps mennyisége a "szokásosnak" többszöröse volt - olyannyira, hogy talán még a színészek is meglepődtek kissé.

Abból adódóan, hogy a darab egy stúdiószínpadon játszódik, a szereplők minden mondulata-rezdülése észlelhető volt. 

Aki teheti, nézze meg!