Délvidéki hadműveletek:

A jugoszláv hadsereg:

A jugoszláv hadsereg a harmincas évek végére a térség egyik meghatározó haderejévé vált. Élén békében és háborúban egyaránt a legfelsőbb hadúr, a király állt. Az egyes konkrét ügyek előkészítésében és a döntések meghozatalában segítségére volt két politikai és katonai szervezet is. A legjelentősebb szerepet a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács töltötte be, amelyben a király elnökölt és ő mondta ki a végső szót.

A Jugoszláv Királyi Hadsereg a két világháború között az általános védkötelezettségen alapult. A katonai kötelezettség 21 éves kortól az 50. életév betöltéséig tartott. A tényleges szolgálati idő a szárazföldi erőknél 18, a haditengerészetnél 24, míg a légierőnél 36 hónap volt. A három haderőnem (szárazföldi, légi és haditengerészeti) békelétszáma 130.000 fő volt, de ezt teljes mozgósítással közel kétmillió főre is fel tudták duzzasztani.

A szárazföldi haderő hét hadseregből, ezen belül összesen 72 gyalog-, 12 lovashadosztályból, továbbá 36 tüzérezredből és egyéb fegyvernemi közvetlen alakulatokból és szakcsapatokból állt.
A legnagyobb szervezeti egység a hadsereg volt, amely három-négy hadosztályból állt. A hadosztályok 3-4 gyalog-, 1-2 tüzérezredből és a közvetlen csapatokból szerveződtek. A gyalogezredek 3-4 zászlóaljat foglaltak magukba.
A hagyományos lovasságot a testőr- és a sorlovasezredek képezték, amelyekhez egy-egy kerékpáros zászlóaljat is szerveztek. Az értékelések szerint a lovasság volt a hadsereg egyik leggyengébb fegyverneme. Ezt azzal magyarázták, hogy az ország túlnyomó része sziklás hegyvidék, ahol a lovakat egyáltalán nem tudták használni, az utak száma pedig minimális. Így nem véletlen, hogy a csapattestek vonatát sok helyen ökrökkel, illetve öszvérekkel vontatták. Ugyanezen okok miatt kevés számú páncélost rendszeresítettek, de azok is már elavult francia, illetve csehszlovák típusok voltak. A szárazföldi erők legkorszerűbb fegyvernemét a tüzérség jelentette, amelyet 30 könnyű, 6 nehéz tábori és 1 vártüzér ezredbe osztották.

A légierő, amely három dandárból állt, közel 700 különböző típusú és feladatú repülőgéppel rendelkezett. Ebből 580 darabot a szárazföldi erők, míg 120-at a haditengerészet állományába rendszeresítettek. A korszerű típusok száma alig érte el a 300-at, ezeket Olaszországból, Nagy-Britanniából és Németországból szerezték be. A fennmaradó 400 gépet licenc- és saját fejlesztés - alapján a hazai ipar állította elő. Saját fejlesztésűek voltak az IK-2-es és IK-3-as vadász, valamint a SIM-XIV-11. Do(Dornier)-17K és a Bristol Blenheim típusok.
A vadászrepülőket két ezredbe (2. és 6.), ezredenként két osztályba szervezték.
Állományukba 1941. április elején 43 darab Messerschmitt Bf - 109E-3-as, 18 darab Hurricane I. és több mint 40 IK-2 és Ik-3-as repülőgép tartozott. A négy bombázó repülő ezredbe (1., 3., 7. és 8.), valamivel több, mint 200 darab Bristol Blenheim, Do-17K, Sparviero see Savoia-Marchetti (SM)-79 és Breguet-19 típusú repülőgép tartozott.
A haditengerészet a tengeri hajóhadból és a folyami erőkből állt. A hajóhadban egy 1870 tonna vízkiszorítású repülőgép-anyahajó, 1 cirkáló (a volt német "Niobe"), 1 torpedóromboló, 11 torpedónaszád, 4 búvárnaszád, 6 aknarakó, 6 aknakereső, valamint 5 egyéb úszóegység teljesített szolgálatot. A dunai folyamerőknél zömmel a volt osztrák-magyar monitorok, a "Bodrog", a "Körös", a "Bosna" és az "Enns" szolgáltak. Az állományt még két saját őrnaszád egészítette ki.