Húú! Ilyenkor szoktam kijavítani azt, aki ilyet mond, hogy: valójában nem. Nem vagyok kedves, legföljebb azt láthattad. Szokásuk az embereknek (feltételezhetően: is) a jó arcukat mutatni másoknak, először (ha van hozzá erejük), de a látszat ezúttal is csal. A valós, tartós környezetemben nem vagyok olyan kedves, amilyennek - ezek szerint - látszottam. Nem nagyon szoktam másokkal törődni. Inkább önző vagyok. Ez az, ami belül van. Nem vagyok rá büszke, de már megszoktam, és 'tudom', hogy nincs már visszaút. A sok év megváltoztattot, amit magányomban töltöttem, egyedül szenvedve. Lehet, hogy régen kedves voltam, de ennek már csak a csonka maradéka van meg; olyan, mint pl a programozásban egy 'osztály', vagy változó deklarációja. Maradt a deklaráció, tartalom nélkül. Talán ezt a maradékot láttad. Azt mondtad, hogy mindenki jó akar lenni, kiskorában, aztán így vagy úgy (mellé)sikerül. Ebben (se?) én se különbözök másoktól. Remélem, nem bántó az, amit mondok.