macskusz házikusz Creative Commons License 2006.12.06 0 0 146
A cikk:

"A Habsburgok zsidó származása

A "Pesti Napló" karácsonyi és újévi számában rendkívül érdekes közleményt
olvashattak a budapesti fajvédok (ha ugyan olvassák a Miklós Andorék
lapját), amelyben, prágai tudósítás alapján Masaryk elnöknek egy
nyilatkozatáról volt szó. Masaryk elnök írók és újságírók körében a faji
kérdésrol beszélt. Abból, amit Masaryk mondott, a "Pesti Napló" számára
egyetlen mondat volt csupán érdekes: Masaryk megemlítette ugyanis, hogy a
Habsburg család, még Ferenc József idejében, megvásárolta az ismert
Meyer-féle Konversations lexikon egyik egész kiadásának legnagyobb részét,
és meg is semmisíttette ezt a felvásárolt kiadást azért, mert az állott
benne, hogy a Habsburgok zsidó származásúak.

Persze, lehetne beszélni arról, hogy a mai magyar világban a Habsburg
családnak nem kellene anyagi áldozatokat hoznia a lexikon megvásárlására
és megsemmisítésére, mert a magyar uralkodó osztály fajvédő
mentalitása mellett igen egyszerűen a "királyi család" ellen
elkövetett becsületsértés vagy halottgyalázás címén a független magyar
bíróság rendelné el az ország területén található összes
Meyer-lexikon-példányok elkobzását és megsemmisítését. Kissé tisztultabb
felfogással, arról is lehetne beszélni, hogy a Habsburgok
valószínűleg sohase áldoztak volna egy árva forintot sem a
lexikonpéldányok felvásárlására, ha a tulajdon családfájukat
kellőképpen ismerve nem tudták volna, hogy a zsidó származás foltja
valóban menthetetlenül rajtuk tapad, úgy, hogy ettől csakis
állhatatos hallgatással lehet szabadulni. Minderről azonban ne legyen
itt szó. Hanem lássuk: mi volt hát a Habsburg-család zsidó származásáról
abban a felvásárolt lexikonkiadásban.

Masaryk, aki nemcsak politikus, hanem tudós is, a tudós pontosságával és
óvatosságával hozzátette fenti kijelentéséhez, hogy ő a felvásárolt
lexikon kiadást sohasem látta és ezért nem is tudja, helyes-e és igaz-e a
lexikon előadása a Habsburgok származásáról. E sorok írója azonban
felkutatta az elkobzott lexikonkiadásnak egy példányát. A Meyer-féle
Konversations lexikon negyedik kiadásáról van szó, amely 1887-ben jelent
meg. E kiadás hetedik kötetében a 987-ik lapon, a baloldali hasábon
(felülről számított 8. sor) szó szerint a következő mondatok
állnak: "A Habsburgok leszármazását a ház későbbi történetírói a
XIII. és XIV. században, a római Pierleone-családtól vezették le, amely
családból a XII. században egy pápa is származott, II. Anakletus pápa.
Ehhez a származtatáshoz nemsokára az a kísérlet járult, hogy a Habsburgok
őseinek sorát egészen az ó-római Aniciusokig, vagy, mint mások
akarták, egészen a Scipiokig vezessék fel, holott hát az igazság szerint a
római Pierleone-nemzetség zsidó származású volt."

Itt meg is lehetne állni, mert a Meyer-féle lexikon történelmi adatait a
történettudomány szempontjából kifogástalanoknak szokás tartani. A
Habsburg-család zsidó leszármazásának kérdése ezzel elintézettnek volna
tekinthetö.

Azonban menjünk egy lépéssel tovább. Tegyük meg azt a lépést is, amit
Masaryk elnök nem tett meg, mert nem látta a lexikon szövegét;
ellenőrizzük, hogy igaz-e és helyes-e a lexikon előadása a
Habsburgok származásáról? Erre nézve, miután egy középkori római nemzetség
történetéről, a Pierleone család származásfájáról van szó, forduljunk
egyenesen ahhoz a forráshoz, amely a középkori Róma történetére nézve a
legnagyobb elismert tekintély, olyan tekintély, amelyet eddig soha senki
nem vont kétségbe: forduljunk Gregoroviushoz. Ferdinand Gregorovius "Róma
városának története a középkorban" című grandiózus, minden emberi
kort túlélő munkájában, eltekintve későbbi részektől, a
VIII. könyv 3. fejezetben hét teljes oldalt szentel a Pierleone-család
történetének. (Lásd a Wolfgang Jess-féle kiadás 1097-1103 oldalait.)

Ebből a fejezetből a következőket tudjuk meg: A római
zsidók Pompeius óta a Trastevere városrészben éltek, gettói elzártságban,
nyomorult viszonyok között. A VIII. és IX. században sikerült valamelyes
hatalomhoz jutniuk, mert Róma legjobb orvosai és pénzváltói (bankárai)
zsidók voltak. IX. Leó pápa alatt egy zsidó bankár volt a szentszék
legfőbb pénzügyi tanácsadója, legnagyobb hitelezője. A pápa
nógatására ez a rendkívül becsvágyó zsidó bankár kikeresztelkedett s a
keresztségben a Benedictus Christianus nevet kapta. A fiát maga Leó pápa
keresztelte, még pedig, önmagáról elnevezve, Leó névre. A kitért zsidó
bankár Leó fia számára ezzel megnyílt a hatalom útja. A leányait a
legelőkelőbb rómaiakhoz adta férjhez, ő maga pedig -mint
Gregorovius írja - "a renegát fanatizmusával és okos számításával"
Hildebrandhoz és a reform pápákhoz csatlakozott.

A fiát Petrus Leonis - olaszul: Pierleone - névre keresztelték. Ez a
Pierleone, akiről azután később az egész családot nevezték -
"Pierleone" lett a vezetéknevük, s aki a zsidó bankárnak unokája volt,
rendkívüli politikai befolyásra és hatalomra tett szert. II. Orbán pápa
rábízta egyebek között az Angyalvár parancsnokságát. A pápai erőd
parancsnoksága révén tehát a zsidó bankár unokája katonai védelmezője
és őrzője lett a pápának, akinek egyúttal pénzügyileg
hitelezője is volt. Ez a pápa a Pierleone palotájában halt meg.
Természetesen a pápa utódai is iparkodtak megnyerni a hatalmas Pierleone
"protekcióját" - Gregorovius használja ezt a szót - a nép ellenben
gyűlölte Pierleonet, mint uzsorást, a nemesség pedig utálta, mint
parvenüt."

Ezek után szó szerint így ír Gregorovius: "A pápák barátsága, a családi
összeköttetések fénye, a Pierleone-család pénze és hatalma olyan hamar
fátyolt borítottak a jövevény Pierleonék zsidó származására, hogy a család
hamarosan mint a Város egyik legfönségesebb hercegi nemzetsége tett szert
hírnévre. Már Leó (a zsidó bankár fia) óta a "Rómaiak Konzula" címet
viselték, olyan büszkén és természetesen, mint a legősibb
patríciusok. Viszálykodtak a Frangipaniakkal, mert ez utóbbiak most
önzésből és gyűlölségből császárpártiak és ghibellinek
voltak, míg a Pierleonék a pápai párt vezérei. Mindkét ellenséges
nemzetségnek egy-egy Leó volt az alapítója és mindkét nemzetség ugyanabban
az időben virágzott fel.

Később azt mesélték, hogy úgy a Frangipaniak mint a Pierleonék az
Aniciusoktól származnak. A XV. században azt beszélték, hogy a Pierleone
család egy tagjának, Massimo Pierleonenak két testvére, két úgynevezett
"Aventinusi gróf", Németországba vándorolt és ott a Habsburg-házat
alapította. Még maguk az osztrák császárok is megtisztelve érezték
magukat, hogy a Pierleone-nemzetség rokonai lehetnek, míg aztán a
Habsburgok felfedezték, hogy ebben az esetben bizony a római gettóban kell
keresni az őseiket.

Elmondjuk még Gregorovius nyomán, hogy Petrus Leo (Pierleone maga) 1128.
júniusában halt meg. Nagy pompával temették el. Az akkori pápák síremlékei
elpusztultak, ellenben ennek a "zsidó Crassusnak" mauzóleumát csodálatosan
épen megőrizte a véletlen - mint Gregorovius mondja. A római Szent
Pál-templom kolostorudvarán áll egy óriási márványkoporsó, Pierleone
koporsója: a sírfelirat "igazi zsidó módra azt mondja el róla, hogy
mennyire páratlanul és mérhetetlenül nagy ember volt Pierleone úgy
gazdagságát, mint gyermekeinek számát tekintve".

Népes család maradt utána, még pedig igen szerencsés család, mert egyik
fia Gregorovius szerint pápa, egy másik fia római patrícius lett, egy
leánya pedig Rogeriusnak, Szicília királyának, felesége. Az a fia, amelyik
később pápa lett, ugyanabban a római városrészben, Trasteverében,
lett bíbornok (1120. decemberében), amelyből a zsidó család
származott. A pápa trónt a zsidó bankár unokája II. Ince pápával szemben
karddal hódította meg. Testvérei, Leó, Jordán, Rogerius és Huguizon
segítségével, valamint számos adójának fegyveres segítségével megrohanta a
Szent Péter-templomot, feltörte a kaput, pápává avattatta magát,
megrohanta a Lateránt, beleült az ottani pápai székbe, megrohanta a Santa
Maria Maggioret és lefoglalta az egyházi kincseket. II. Anakletus néven
lett pápa ez az "arany meteor" (mint Gregorovius nevezi), aki szórta a
pénzt a sóvár kezek ezrei felé. És a tömegkörmeneteknél, amiket Anakletus
Pierleone pápa tartott, "ott látjuk a zsidók zsinagógáját, a
Chromatius-palota előtt sorakozik a zsidók gyülekezete, élén a
rabbival, aki a pentateuch nagy, eltakart tekercsét tartja kezében- és
elgondolhatjuk, hogy soha még semmiféle pápát nem köszöntöttek Izrael
gyermekei a kárörvendő szerencsekívánatoknak olyan őszinte
himnuszaival, mint ezt a pápát."

A legérdekesebb azonban az, hogy az ellenpápa, II. Ince, ugyancsak
trasteverei zsidó unoka volt, akárcsak maga Pierleone-Anakletus. És amikor
Ince pápának menekülnie kellett Anakletus pápa elől, akkor II. Ince
"trasteverei egykori hitsorsosainak tornyaiba" vonult vissza
(Gregorovius).

A sors nemsokára úgy fordult, hogy a császárság és a katolikus világ Ince
pápának kedvezett. Neki elnézték zsidó származását, ellenben Anakletussal
szemben "egyszerre csak" tele megvetéssel jutott eszébe a világnak a
Pierleonék zsidó származása." Római hatalmát nyolc éven át megtartotta
sógorának, Rogeriusnak, segítségével, akit ennek fejében Szicília
királlyává koronázott. A harc 1138. január 25-én bekövetkezett halálával
ért véget. Az ellenpápa, II. Ince, újra bevonult Rómába, fogadta Pierleone
Anakletus testvéreinek hódolását, békét kötött velük, megerősítette
őket a pápai udvarnál viselt tisztségeikben és hatalmukban, s
nemsokára Rogerius király is az ő pártjára állott.

Ezzel úgy fiági, mint leányági részen mindenkorra végleg megalapozták a
Pierleonék előkelőségét és hatalmát. A Habsburgoknak immár nem
volt okuk szégyenkezni a rokonság miatt.

Gregoroviusnak ez az előadása elegendő világosságot derít a
Pierleone-család és a Habsburgok rokonságára - magyarul: a Habsburgok
zsidó származásának kérdésére. Így kerekedik ki a felvásárolt
Meyer-Lexikon szűkszavú képe, így nyernek világosságot Masaryk
szavai, így nyer jelentőséget a "Pesti Napló" rövid prágai távirata.
Ez a jelentőség, immár becsületes magyar fajvédő szemmel
tekintve, abban áll:

A fajvédő mentalitás zsidónak minősít mindenkit, akinek
családfájában csak egyetlen csepp zsidó vér is kimutatható. Más, kevésbé
szigorú szemléleti módok nem ragaszkodnak ennek a csepp zsidó vérnek a
kimutatásához, hanem azt mondják: a fajvédő mentalitás lehet bár igen
célravezető eszköz, mint egy, a magyar uralkodó osztály hatalmának
alátámasztását és igazolását segítő politikai elmélet, ellenben mint
tudományos elmélet ostobaság; mert hiszen ki és hol állapíthatná meg
évezredek során a fajok keveredésének határait?! A fajvédő elmélet
azonban ragaszkodik ahhoz a bizonyos kimutatandó csepp zsidó vérhez..

Nos, a Habsburg-család esetében, úgy vehetjük, ez a bizonyos kimutatandó
csepp a történettudomány mai eszközeivel éppen eléggé ki van mutatva.

Hogy ebből a kimutatásból aztán a fajvédők milyen gyakorlati
fajvédelmi következtetéseket vonnak le a Habsburgokkal szemben, azt
intézzék el részben egymás között, részben a legitimistákkal és Serédi
hercegprímással.

Zilahi László 1930."

-------
a cáfolat:


"Elolvastam a cikket és finoman szólva nem estem hasra tole.
Ennél azért több kellene ahhoz, hogy komolyan lehessen venni ezt az állítást.
Szívesen elfogadom azt, hogy a Habsburgokban van
zsidó vér, ha azt valaki igazolja.

Ez a cikk egy silány fércmu, nem veheto komolyan:

- elégtelen, vagy komolytalan forrásokra épül,
- az állítás bizonyítási menetének lényeges pontjain teljesen önkényes,
- fontos állításokat semmivel nem támaszt alá,
- lényegtelen helyeken utal tekintélyes forrásokra és a cikk kb. fele nem
tartozik szorosan a témához (így persze a cikk "kilóra" komolynak tunhet),
- a legfontosabb dolgokat nem tudja, vagy elhallgatja.
(a levelem végén illusztrálom is állításaimat)


Jómagam ezeket tudom a témakörrol:
1. A Habsburg Dinasztia elso biztosan ismert ose a 950-es évekbol Guntram
(mellékneve "gazdag")
forrás: Muri svájci kolostor évkönyvei
2. Volt lyan idoszak, amikor tudósók és áltudósok, humanisták és
histográfusok buzgón igyekeztek dicso osöket találni.
Így több név is felmerült, mint a Habsburgok ose:
- Jupiter,
- Ozirisz,
- Aeneas,
- Julius Caesar,
- Nagy Károly,
- Noé, (bár O eléggé triviálisan MINDEN ember osapja :-))))
Ez nem csak a Hasburgoknál volt így, ez egy korszak nagyvonalúbb
genealógiája volt.

Kérdésem: Miért csak ezt az egy genealógiai hipotézist kell iyen szaftosan
körbejárni?
Válaszom: Esztelen Habsburggyulölo prekoncepció - ezzel gyalázni lehet a
"gaz" "német" Habsburgokat.

Kérdésem: Ha ilyen fontos a Habsburgok kora középkori esetleges zsidó
származása, akkor miért nem ilyen fontos a Habsburgok TURUL DINASZTIÁtól
való származása? Mert ez bizonyosan igaz.
Válaszom: Ezt vagy nem szokták tudni, vagy az esztelen ostoba emóció
kimossa az elmébol.

Nem kis érdekességu adat például az, hogy az összes Habsburg osei,
Habsburg I. Rudolf és neje Zollern-Hohenberg Gertrúd, MINDKETTEN ÁRPÁD
EGYENES IVADÉKAI!!!
Rudolf dédanyja, Pfullendorf Ida akinek a dédanyja Árpád-házi Zsófia, I.
Béla leánya volt.
Rudolf feleséga dédanyjának dédanyja szintén Árpád-házi Zsófia volt.

Szerintem ezek a fontos vonalak a Habsburg dinaszitia genealógiája
vizsgálatakor.
Érdekes lehet minden újabb felvetés, de csak komolyan, csak azzal a
tisztelettel, ami Árpád utódait megilleti.


PS: Csak két ilusztráció a fenti állításaimra:


1.KOMOLYTALAN FORRÁSOK

A szerzo lényegében ezt állítja:
A Pesti Napló közölte, hogy Masaryk megemlítette, hogy a Habsurg család
megsemmisíttette a lexikonokat, mert az
állott benne, hogy a Habsburgok zsidó származásúak.

A Pesti napló egy nagy példányszámú liberális napilap volt, némelyek
szerint bulvárlap.
Masaryk pedig ugye Csehszlovkia elso elnöke, elotte viszont a Monarchia -
és nyilván a Dinasztia - ellensége, aki eredményesen harcolt a Monarchia
teljes szétrombolásáért, Magyarország feldarabolásáért és egy független,
központosított csehszlovák állam utópiájának megvalósításáért.
Egyébként szabadkomuves körökben nagy erkölcsi tekintélyt élvezett.

Tehát:
Egy napilap azt írja, hogy a Monarchia egy ellensége megemlített egy a
Dinasztiára nézve dehoneszáló állítást.
Ez nem valami nagy hírértéku dolog, ilyesféléket az akkori zsibvásárokon
valószínuleg minden nap mondtak.
Ma ez kb. így nézne ki: "A Népszabadság közölte, hogy Kuncze Gábor
megemlítette Orbán Viktor cigány származását!"

2. ÖNKÉNYES INFORMÁCIÓKEZELÉS

Nem bizonyítja a cikk, hogy a lexikonfelvásárlás/megsemmisítés tényleg meg
is történt - készpénznek veszi Masaryk szavát.
A megsemmisített (!) :-)))) lexikonokból valahogy mégis szerez egy
példányt, ezt már hihetetlen szigorral SZÓ SZERINT :-)))) idézi..

Érdekes módon a Habsburgok Pierleone-származást azonnal ténynek veszi -
ezt írja:
"Tegyük meg azt a lépést is, amit Masaryk elnök nem tett meg, mert nem
látta a lexikon szövegét; ellenorizzük, hogy igaz-e és helyes-e a lexikon
eloadása a Habsburgok származásáról?"

Ekkor nem azt vizsgálja, hogy miféle XIII és XIV századi történetírók
állították a Habsburg-Pierlone kapcsolatot és ez egyáltalán felvetheto-e,
hanem készpénznek veszi, és azt kezdi el vizsgálni, hogy a Pierleonék
tényleg zsidók voltak-e?
Hosszú, a témához nem kötodo idézetekkel - persze MEGKÉRDOJELEZHETETLEN
tekintélyu tudóstól idéz - NAGY SZIGORRAL igazolja, hogy JÉ, a Pierleonék
zsidók voltak !!!!!!
Fontos, hogy a Habsburgok Pierleone-származását NEM igazolja, egyetlen
nyamvadt lexikon-állításon kívul SEMMIT nem idéz!"