Egy egy gondolatkísérletnél, a jelenség magyarázatához, megértéséhez célszerűnek tartom az ideális körülményekig letisztított eseteket. Ez néha azzal jár, hogy az adott formában már az ideális körülmények létezését kezdik vitatni. Pedig megítélésem szerint a viszonylag egyszerű dolgokat is nehéz lenne megérteni, pláne elmagyarázni, ha a reálisan megvalósítható esetekkel foglalkoznánk. A vonatos példánkban ugye sem a vonat sebessége, sem a mechanikus "mérettartása" nem lenne megfelelő, mégis ha lecsupaszítjuk, idealizálunk akkor lehet jó is. A helyzet az ikerparadoxonnál is hasonló, hiszen ha meg kellene hozzá oldanunk az egyáltalán nem egyenesvonalú, különböző gyorsulású szakaszokon fellépő idődilatációkat, hosszkontrakciókat, kicsit riasztóbb lenne megérteni a jelenség lényegét.

Az meg különösen megcifrázná a feladatot, ha a szimmetrikus és a nem szimmetrikus részeket is tárgalni akarnánk.

Ezért idealizálunk például úgy, hogy az utazó iker "elhanyagolhatóan" rövid ideig gyorsulgat, és idejének döntő részét egyenletes sebességgel teszi meg. Tehát a számításainkban úgy tekintjük, mintha "ugrás" szerűen került volna egyik rendszerből a másikba, miközben tudjuk, hogy ez ebben a formában nem lehetséges.