sziasztok,
nekem a húgom szenvedett (sz)elektiv mutizmusban, sőt, az egyik legjobb barátnőm is.
Én akkoriban nagyon utána jártam, de mindig azt találtam, h ezt igazán az idő oldja meg.
A húgom még az óvodában sem beszélt, ő csak a suliban kezdte, de ha esetleg ott voltunk, akkor ismét néma lett, hiszen mi "azt szoktuk meg tőle", h idegenekkel nem beszél.
Most már 14 éves, javult az állapota, de ő egyelőre nem tűnik egy cserfes kislánynak. Bár picinek kifejezetten az volt, persze csak szigorúan otthon. Ja, és ő a nagyszülőkkel sem beszélt sosem. A párom sokat járt hozzánk akkoriban, és vele eleinte úgy csevegett, h az öcsémmel "üzent" neki. Tehát, sosem neki intézte a mondandóját, hanem mondta az öcsémnek, a párom előtt, h "Mondd meg a Levinek, h...".

nem tudom mitől alakult ki, sok oka lehet...