Rilke:  A párduc

 

A vonuló rácsoktól pillantása

oly fáradt, hogy már nem fog semmit át.

Úgy látja: ez az ezer rács világa,

s az ezer rács mögött nincsen világ.

 

Puha járás, rugalmas, ernyedetlen,

a legislegkisebb kört rója csak:

erőtánc ez a pont körül, amelyben

kábultan áll egy roppant akarat.

 

Csak néha megy föl némán a pupillák

függönye. Ekkor egy kép belehull,

a tagok megfeszült csöndjén süvít át,

s a szívben elhal szótlanul.

 

(Eörsi István)