szia zolibá

 

Én elolvastam (többször is:-)) és bár a felvetéseidnek nem ez a súlyponti kérdése, mégis tisztába kellene tenni a JAA tagság kérdését (már csak hogy ugyanattól a kályhától induljunk el).

 

Először is a teljes jogú JAA tagságnak nem (és nem volt) feltétele, az összes létező JAA előírás maradéktalan átvétele. Aki azt gondolja, hog amíg egy ország ezeket nem teljesíti addig „csak papíron” teljes jogú tag az nyilván nem tudja, hogy ez esetben pl. Németország, Norvégia, Franciaország vagy éppen Ausztria is csak papíron volt tag jó tíz évvel a belépése után is. Kétségtelen, hogy a ciprusi megállapodás rögzíti, hogy a tagok mindenféle eltérés nélkül be kívánják vezetni a JAR előírásokat, de ezzel a megállapodással már megszületése idején is több probléma volt (pedig magyarok akkor még a dolog közelében sem jártak :-)).

 

Ez már számtalanszor elhangzott, de talán nem lényegtelen feleleveníteni, hogy a ciprusi megállapodás néven elhíresült dokumentum nem nemzetközi szerződés szintű okmány. Ez azért baj, mert ha az lenne, akkor a tagállamokon belül (az ehhez kapcsolódó formaságok lebonyolítását követően) jogi erővel bírna és végrehajtásuk akár bírósági úton is keresztülvihető lenne. Így viszont egyszerűen egyfajta nemzetközi szakmapolitikai állásfoglalás az egész (ironikusabban szólva jókívánság), aminek a megvalósítása az érintett légügyi hatóságok hazai lobbizóképességén (a saját kormányuknál!) múlik.

 

Már a kilencvenes évek közepén sejtette mindenki, hogy a dolgot az fogja megoldani, ha a tagállamok eu tagok lesznek és létrejön az EASA.