Október közelít már, majd beköszönt a november
és a december meg január s a tavasz meg a nyár, majd
újra az ősz -
nem a régi, sosem-volt, ócska legendák
ősze, melyet vénasszonyok égi nyarának alíttak
régi, sosemvolt vének -
az ősz kopog ólmos esővel,
ólom fúródik koponyába, kialszik az élet;
oly fiatal; konokul-makacson hívő, - a szögesdrót
szellemet el nem zárhat -
az őrszem sem lehet ott, hogy
folyton fogja a csonk ceruzát tartó kezet; ólmos
éjeken át araszolgatván a sötétben az alvó
társak közt, vigaszul, hogy holnap, a nappali titkos,
orv percekben - mert csak orozva örülhet a lélek -
lássátok s halljátok is, ó, feleim: sose hátrál,
nem hátrálhat az elme -
a test, az rab csak, a költő
itt és mindenhol szabad, ő az erő, a szilárd, mert
őrá, mint Antaioszra az áldott, ős anyaföld - a
láger földje is úgy hat; -
az október fenyegethet,
és a november, lám, fenyegethet a tél, fenyegethet
mindenik évszak, a nappal, az éj meg az őrtorony és a
drótkerités, meg a vérebek, és amaz őr, az ebeknél
százszor ebebb; fenyegethet az ég is akár odaföntről
villámmal s a pokol krematóriumokkal -
a költő
csak makacsúl araszolgat az éjben a drága papíron,
csak makacsúl, meggémberedett ujjakkal az éjben,
csak makacsúl, elalélni igyekvő lelke azért se
szunnyadhat -
nincsen nyugovás -
még hány nap az élet?
öt-négy-három -
a visszaszámlálás valahol már
elkezdődött -
mit számít! -
csak a szó (ez a tett most).
most csak a szó, a költő szava számít, dér-hideg éjben
s zúzmara nappalokon -
ha a test csupa csont, csupa bőr és
fájdalom is, s koppannak az ólmos-eső-szemek, és az
ólom készen a csőben a végkegyelemre: röpülni:
nem, nem messze - az első tar koponyáig, a Häftling
tarkójáig csak, csak -
e Häftling számba se jön már:
embernek nem számít, s állatnak se (hisz annak
jóval jobban megy) -
nem is ember már, se nem állat még:
költő, akitől idegen nem, nem lehet az sem,
ami állati az emberben, sem pedig az, mi
emberi az állatban -
költő, kortanu-szóval
messzekiáltja a kort, miben élt, s amiben hamarost meg-
hal -
költő, ki nem ismer más fenyitést, csak a szó, a
szép szó és betü aljas elorzását (a galádság,
rablás, kínzás rémítő, cudar eszköze) - ,
ó, nem!
míg az az ólom a tárban vár még, addig, utolsó
megfeszitéssel, akárhogyan is, de a szó, a betű, a
vers születik -
kín, mint minden születés -
de a múlás
meg se legyintheti, föld nem rengeti meg, s a tömegsír
el nem enyészti; -
konok költő makacsúl araszolj csak
éji sötétben az őszi hidegben -
a föld kegyesebb, mint
őreid: ő majd visszaad írást, szépszavu versed
napra kerül -
motyogok, vigaszul, minthogyha csak élnél
testi valódban -,
csak motyogok balogul -
de te hallasz
még a nehéz rög alatt is -
az éjben csak motyogok, de
ájult, sápadt kis szavaim torzak, szinevesztett
hexameterjeim inkább korhadt deszkakoporsót,
semmint bölcsőt - -
ó -
"Mégsem tudok írni ma rólad!"
1975. szeptember 13
