"hiába harcolt csak 14 ezer brit az 56 ezer szöv. katonából Höchstädtnél, a hadvezér brit, John Churchill, a későbbi Marlborough hercege volt. (Ezért a győzelemért kapta a hercegi cimet.)
Ha már a kontinentális katonákat nem lehet letagadni, most Jenőről feledkezel meg:)"

 

Hm... érdeklődve olvasom a vitát. Én azt gondolom, hogy mindkét félnek van igazsága.

 

-Az nyilvánvalóan igaz, hogy Angliát nem lehet kifejezetten szárazföldi nagyhatalomnak tartani. Lehet, hogy tévedek, de így első blikkre nekem feltűnő, hogy az angolok az európai kontinensen mindig valamilyen szövetségessel együtt vívták csatáikat. (no persze az is igaz, hogy ebben nem voltak egyedül).

 

-Másik viszont, hogy a spanyol örökösödési háborútól, akár a Napoleoni háborúkig - legalábbis én úgy látom (nem vagyok szakértője a témának) - hogy az angol szárazföldi hadsereg kifejezetten jól szerepelt a kontinentális összecsapásokban.

 

Nem tudom, hogy hogyan is állunk a rekrutációval, de lehetséges, hogy az angol hadsereg rekrutációs szempontból egészen más összetételű volt, mint a hagyományos, többségében "kényszerönkéntes" kontinentális seregek.

Azaz Anglia szárazföldi serege nem volt túl nagy számú, azonban az átlag európainál jobban képzett, motiváltabb (önkéntes) és nem utolsó sorban jobban irányított katonákból állt.

 

Ergo ezért lehettek számarányukhoz képest különleges jelentőségűek.

 

A gyarmatok viszont más tészta. Ezeket szerintem nem érdemes összevetni a kontinentális viszonyokkal. Sem a létszámot, sem a hadseregek összetételét illetően.

Plasseynál mindkét oldalon többségében indiai csapatok harcoltak. (a "francia oldalon" ráadásul nem igen akadt francia)

 

Ha jól tudom, az észak amerikai francia-angol háborúban is a helyiek adták a csapatok döntő többségét mindkét oldalon. (ez aztán meg is látszott a függetlenségi háború alatt ,amikor az angolok kontinentális hadviselést akartak folytatni "importált csapatokkal")