> ÉRDEMES ELOLVASNI!!!
>
> Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem
> megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.
>
> Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem
> magamnak:
> " Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre
kell
> mennem" "Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes
évvel
> Mennyire
> szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."
>
> Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem
átkozni
> az
> árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg
> játszani
> is fognak ezekkel a drága játékokkal? Amíg nézelődtem a
> játékosztályon,
> észrevettem egy kisfiút, aki olyan ötévesforma lehetett, egy babát
> szorítva
> a mellkasához.
>
> Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán
a kisfiú
> odafordult a mellette álló idős hölgyhöz: "Nagyi, biztos vagy benne,
hogy
> nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a babát?"
> Az idős
> hölgy ezt felelte:
> " Tudod te is: nincs elég pénzed hogy megvedd ezt a babát,
kedveském"
>
> Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet,
> amíg ô elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a
> kezében
> volt a baba.
>
> Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek
> szeretné adni ezt a
> babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt
> akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne
hogy a
> Télapó
> elhozza neki." Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi
> neki,
> de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
>
> "Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most ô van. Oda kell ahhoz
adnom
> anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak,
> amikor
> odamegy. " A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta. "A
> húgom
> Istenhez ment, hogy vele legyen.
>
> "Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez
> hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
>
> Megkértem a kisfiút hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből.
Ezután
> mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról,
> amelyen
> éppen nevetett. Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom,
hogy
> Anya
> elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."
>
> "Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia
engem,
> de
> apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a
> húgommal
> legyen." Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon
> csendesen.
> Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt
és
> megkérdeztem a
>
> fiút: "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis
> lenne elég?"
>
> Oké - mondta. "Remélem, van elég." Én hozzáadtam némi pénzt
> a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég
pénz
> volt a babára, még egy kicsivel több is.
>
> A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég
> pénzt." Aztán rám nézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent
> mielőtt
> lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy
> megvehessem ezt
> a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott!
Még
> szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát
> anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.
>
> "De ô mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és
> a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." Pár perc
múlva az
> idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más
> hangulatban
> fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam
> kiverni
> a kisfiút a fejemből-
>
> Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ezelőttről,
amelyik
> említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival,
amelyben egy
> fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya
kritikus
> állapotban van. A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e
az
> életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha
sem
> tudna
> felkelni a kómából, amibe esett.
>
> Ez a család lenne a kisfiú családja?
> Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem
egy
> újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt.
>
> Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor
> fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a
fiatalasszony ki
> volt
> téve a látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a
temetés
> előtt.
>
> Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a
> fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet,
úgy
> érezve, hogy az életem örökre megváltozott.
> Az a
> szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még a
> mai
> napig is nehéz elképzelnem.
>
> És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember
> elvette tőle.
>
> Most két választásod van:
> 1) Elküldöd az ismerőseidnek ezt az üzenetet
> 2) Kitörlöd, és úgy teszel, mintha meg sem érintette
> volna a szíved.
>
> Ha úgy döntesz, hogy elküldöd, talán miattad nem fog valaki
részegen
> vezetni.