Szíved oly kedves

Örömöd oly édes

Jó mikor örülsz, mikor nevetsz, mikor mosolyod feledteti könnyeidet

 

Körbefogsz minket Szíveddel

Körbeölelsz minket szeretettel

Gyengéden vonzol Magadhoz minket

Gyengéd szóval hívsz minket

 

S ha hangod felemeled, szívünk sötét burkát repeszted

Haragod a sötét felhő, mely alá önként állunk

Haragod a megnyugvás, mikor sötétségre mondjuk „világosságunk”

 

Fény vagy

Mindent betöltő szelíd Fény

Kedves, árnyék nélküli Fény

Kézenfogó Fény

Adni akaró és adó Fény

Tökéletes Fény