Kérlek tisztelettel, az úgy volt, hogy 4 éve elhatároztam, hogy a haverok unszolásának engedve, leteszem a motoros

jogsit és vettem mindjárt egy kawa baliust....

 

Na szóval ennyire előlről mégse, de a történet így kezdődik, az evoluciót a GS-ig meg nem kell egy BMW fórumon magyarázgatni.

Idén elküldött a Klub Hechlingenbe, hogy nagyobb motoronülőbiztonságot szerezzek, ekkor kaptam meg az alapkiképzést, ami szerintem minden terepre merészkedőnek szükséges.
Párszor kimentem a környékbeli földutakra, de egy nagyobb taknyolás után rájöttem, egyedül és terepgumi nélkül nem szabad kimenni a sürübe.

E hó elejére elkopott a gumim, újat kellett venni és amúgy is noszogattak a Klubból, hogy a hóeleji majsai terepbulira el kell mennem, mint hechlingeni veteránnak, úgyhogy megvettem a karoo2-t.
A többi már jött magától.
Majsán bebizonyították, hogy a GS-nek alig van akadály a Magyar Ugaron. Mentünk árkon-bokron-szántáson át, ahova magamtól be sem merészkedtem volna.
Aztán itthon a szép időt kihasználva elindultam a környéken.
Nagyon jó, hasonló stílusu társra találtam Sulyi személyében. Az első pár száz km után kiderült, milyen szép a vidék, csak el kell hagyni a betont, aztán rájöttünk arra is, mindenfelé van út, csak meg kell keresni.
A környékbeli beton minden centijét ezerszer bejártam már, semmi adrenalin, semmi kihívás, amit meg akkor érzel amikor felküzdöd magad egy 100 méteres tisztasár emelkedőn, a motort ide oda dobálja a takony...
Szóval nagyobb élmény mint tekerni 100 km-t a betonon.
Könnyü motorral nem akkora munka, de talán egyszer az is szóba jön.

A fényképek a tizedét sem tükrözik az élményeknek, mert nem állunk meg mindenhol fényképeckedni, főleg a dudva közepén nem állunk meg, maximum utána.

 

Jelenleg ott tartok, hogy meg ne állok, amíg a környék valamennyi földutját fel nem térképezem.

Aztán felfedeztünk pár homokbányát, krosszpályt is, nagyon jól lehet gyakorolni ezeken a terepeken.

 

üdv

 

soka63

Ákos