Zsákmányszerzés

A piráják nem alkotnak szervezetten működő csapatot. Minden egyes hal önálló ragadozóként viselkedik. Csoportosan úszva azonban akkora állatokat- például tapírokat és kapibarákat- is megtámadhatnak, amelyekre egyedül képtelenek lennének. Ha az egyik hal figyelmét felkelti a bajba jutott állat csapkodása, és úszni kezd abba az irányba, a többiek követik.
Összegyűlnek az áldozat körül, majd a kisebb halak előrevágódva néhány apró próbaharapást végeznek.
Ha ezek sikeresnek bizonyulnak, a nagyobb halak csatlakoznak hozzájuk, majd valamennyien villámgyors harapásokkal illetik a zsákmányt. A piráják erőteljes állkapcsa úgy csattan össze, akár az egérfogó. Rágni nem tudnak; fogaikat csak vágásra és harapásra használják, majd a leharapott darabot egészben nyelik le. A vöröshasú piráják harapás közben az oldalukra fordulnak a vízben: ilyenkor jól látszik a vörös hasuk.
Ha a megharapott állat legyengül a harapásoktól, a piráják szinte megvadulnak. Olyan gyorsan forognak a vízben, hogy az szinte forrni látszik. Az őrületes lakoma során a piráják percek alatt az összes húst leszedik az áldozatról, és csak a csupasz csontokat hagyják hátra.