A Middlemarch az a könyv, aminek nagyon jót tett a tv-adaptáció.Én előbb láttam a filmet, és ami akkor igazán megrázott, az Dr.Lydgate története volt.Kiváncsi voltam a szereplők gondolataira, és ezért vettem meg a könyvet.Ha nincs film, nem valószínű, hogy valaha is elolvasom.(Eliot-tól az Adam Bede-t ismerem még,és az kicsit nehézkesnek tűnt.)
A könyv szerencsére aprólékosan bemutatja, ki mit gondol, és jól jellemzi is a szereplőket.Kicsit azért fárasztó olvasmány volt, pláne angolul,de nem találtam magyar kiadásra, pedig tudom, hogy létezik.
Dorotheát nehezen értettem meg, ebben a könyv valamit segített-bár a Causabon iránti lelkesedése számomra érthetetlen, csak plátói lehetett.
Rosamond ugyanolyan idegesítő a könyvben is, mint a filmben,Will Ladislaw viszont jobban megismerhető a könyvből.

A könyv elolvasása után már nem sajnálom annyira Lydgate-et-neki nem értelmes nő kellett,azok nem izgatták, hanem egy kacérkodó, kirakatbaba-feleség, hát megkapta.
Azért sajnálom, hogy nem tudta a terveit megvalósítani, pedig csupa jót akart.Nem volt elég erős a nagy terveihez, és nem volt elég diplomatikus se-gondolok itt arra, hogy magára haragította az összes kollegáját.

Viszont a Raffles-ügyben szerintem Lydgate nem hibás, bár bűntudata van, és nem "elkente" az ügyet,mert ebben az esetben nem lehetett megállapítani még azt se, hogy Bulstrode hibás-e. Ilyen esetekben még ma sem az orvos emel vádat, mert nem bizonyítható, hogy nem a beteg támolygott ki az ágyból, és kereste meg az italt.Lydgate csak a korábban kapott kölcsön miatt kerül gyanúba-de ő nem tudott róla, hogy Raffles Bulstrode útjában állt volna.