Sziasztok!

 

Ezennel jelentkezem!

Már éppen akartam is kérdezni, hogy mi a helyzet a Zsámbéki múzeummal. De a képek alapján látom, hogy azért csak-csak gyűlik a technika. Külön örülök, hogy az UV már ott van, maj alkalom adtán beülök egy kis nosztalgiára a kerekek mögé (de csak a kézikövetői oldalra, mert a Volhov rávti pulton nem vagyok igazán lovon, szterintem Hpasp barátom simán verne, akár a működési ellenőrzésben is, NA DE HA Nyeva lenne, akkor jöhetnének a volt rávtik :-))) Hogy lássátok a Volhovhoz is volt azért közöm beszúrok egy képet a tankomplexumról (az a bajom, hogy a képek méretét az istenért sem tudom lekicsinyíteni a megengedett méretre, lenne esetleg valami javaslatotok?). Mint az valamikor az előzőekban írtam, a Szlovákiaia tankomplexum (Volhov, Nyeva, KUB) már a múlté, azokat a tantermeket teljesen kiürítették, pedig eltöltöttünk ott néhány kellemes pillanatot :-((. Hogy mire is gondolok?

Akkor egy sztori azokból az időkből:

Helyszín: A Liptovsky Hrádok feletti Mokrad nevű lérakos és lokátoros kiképző központ (megj.: a Liptószentmiklósi katonai akadémia szerves részét képezte).

Időpont: 1995. valamikor.

Foglalkozás: a Nyeva tankomplexumon előírt karbantartási munkák bemutatása a koordináta rendszeren.

Foglalkozást vezető: én leírom a nevét az úrnak és ezúton is üdvözlöm. A cseh akkori főhadnagy urat Papez Vlastimilnak hívták, ami azért is érdekes, mert a Papez pápát jelent és ő előszeretettel írta a következő módon a navét: Papez Vl. (tehát ha a V és L betűket római számnak nézzük, akkor hatodik Pápa). Egy kicsit mindig szétszórtnak tűnt az akkor tőlünk talán csak 4-5 évvel idősebb tanár (pl.: a buszra várt a fiával, felszálltak, valószínűleg az élet értelmén elgondolkodva Ő a megfelelő helyen leszállt, a fiát pedig a buszon felejtette, vagy egy alkalommal az autóbusz nyitott hátsó ajtaján cibálta fel a biciklijét és a sofőr ne figyelve rácsukta az ajtót, beszorítva őt és lassan elindult. Mi elkeztdünk kiabálni, hogy a tanár úr az ajtóban szorult tessenek megállni! Amikor megállt és kinyitotta az ajtót az "enyhén sokkos" Vlasto remegő hangon bejelentette, hogy ő is XX irányba megy tessék már elvinni. A baki csak az volt, hogy a busz éppen XX irányból jött és a végállomás felé tartott!!).

 

Tehát a tankomplexum bekapcsolva zümmögött, a tanár egy SZ1-65 oszcilloszkópot izzított be, amely egy hosszabítón keresztül pont úgy volt táplálva, hogy a hosszabító és a készülék tápzsinórja pont az én székem mellett heverésztek. Na nekem sem kellett több. A többieknek gesztikulálva jeleztem, hogy most figyeljenek! A hosszabítót szépen a székemre magam mögé emeltem és amikor a magyarázat után elkezdett volna mérni óvatosan széthúztam a csatlakozót. Erre ő furcsa tekintettel nézi a műszert, megütögeti, én viszzadugom a csatlakozót. Mire újra mért volna ezt elismételtem vagy négy alkalommal, de akkor a fejem már majd szét fakadt, mert alig tudtam visszatartani a röhögést. Ő állandóan csak azt ismételgette: valami van ezzel a műszerrel és nem jött rá, hogy mi tréfáltuk meg. Talán ezért is nem alakulathoz került a tánár úr (megjegyzem tanáraink 99%-a a szakmában elismert, nagy-nagy elméleti és gyakorlati tapasztalattal rendelkező úr volt!).

 

A kis elkalandozás után vissza. A Zsámbéki technika esetleges beindításról (mármint a kabinok bekapcsolásának lehetőségéről) tudni valamit? Vagy az még nagyon távolinak tűnik? Mi a helyzet a Nyevával? Én informálisan a Szlovák HM-nél érdeklődtem, különösebb ellenvetésük a kérdezett témafelelősöknek nem volt, de persze ezt nem ilyen úton kellene intézni. Ha mást nem is, de egy 5P73-at 4 db villámmal felszerelve és egy UNV árának utána lehetne érdeklődni, hogy múzeumi darabként "hogyé aggyák?" A hatástalanított rakétákkal feltöltött állványok már kezdik díszíteni a még megmaradt, aktív laktanyák udvarait, tereit, de van még jónéhány belőlük és még nem kezdték el a szétbarmolásukat. 

(De nehogy félreértsetek, nem lobbizni akarok az ügyben, mert baráti kapcsolaton kívül számos, a mai napig ott dolgozó volt kollégámmal, parancsnokommal, beosztottammal más kapcsolatban nem állok :-)))

 

Ígéretemhez híven készülök a Nyeva lőszabályzat nálam megmaradt, kiragadott részeinek leírására, az előzetes lövészeti és az egyenes lövészeti előkészületek bemutatására. Csak egy kis türelmet kérek és amint egy kicsit ki fogok látszani a munkából bele is vágom.

 

A cseh oldalakon témázgatva a csehek jelezték, hogy megpróbálták felvenni a kapcsolatot az oroszokkal is, hogy áruljanak már el néhány dolgot, vagy mondják meg a véleményüket néhány lérakos aprósággal kapcsolatban. A tapasztalatuk megdöbbentett, bár valami ilyesmire vártam. Az oroszok nem mernek nyíltan írni, részletesebben nyilatkozni ezekről a rendszerekről és nagyon sok esetben arrogánsak, lekezelőek is voltak a kérdezőkkel szemben. Hja, azt is mondhatnám, hogy van történelmi tapasztalatuk, de bizony a múlt század viharai a mi kis nemzetünkbe is belenevelték a félelmet, bizalmatlanságot. Pedig az oroszok nyilatkozatai, leírásai érdekelnének! Van néhány érdekesebb cikkfoszlány, hozzászólás a PVO GUNS.RU oldalakon, amik többségben lövészeteken résztvevők élménybeszámolói, de a szakmai dolgokba sehol nem merülnek el.

 

Még a képhez: az osztályunk 63%-a a képen (aki ismer az talán felismer :-))). Mindösszesen 8-an végeztünk a 2x30-36-ból (jó kis lemorzsolódás volt!), ami azt jelentette, hogy az osztályoknál 10 körömmel harcoltak értünk, hogy oda kerüljünk. A 8-ból egyikünk a sulin maradt tanárnak 4-en Nyevára kerültünk három külön osztályhoz és hárman pedig az Sz-300-as tiszti állományát bővítették (egyikőjük a mai napig). Tehát ezek voltunk mi!