Vörösmarty Mihály
PETIKE


Bús mogorván ül Petike,
         Ha ha ha!
Péter és bú! a mennykőbe,
         Mi baja?
Anyja kémli hű szemekkel -
         Jó öreg!
Azt gondolja, fiacskája
         Tán beteg.
"Kell galuska, Peti fiam,
          Eszel-e?"
"Dehogy eszem, dehogy eszem,
           Ki vele."
"Kell bor, édes szép fiacskám,
           Iszol-e?"
"Dehogy iszom, dehogy iszom,
           El vele."
"Kell-e sarkantyú csizmádra,
           Petikém!
Kalpagodra toll s mentédre
           Rókaprém?"
"Mit nekem toll, mit nekem prém,
           Sarkantyú!
Ha szivemben, mint a róka,
           Rág a bú!"
"Kell-e könyv, a szomszéd könyve,
           Biblia?"
"Mit nekem könyv, a beszéd mind
           Szó fia.
Egy barátom van nekem csak,
           A halál;
Az, tudom, hogy innen-onnan
           Lekaszál."
"Az egekre! Peti fiam,
           Meg ne halj:
Annyi benned a sohajtás,
           Mint a raj.
Átidézzem tán Juliskát?
           Láthatnád?"
Szól mogorván Péter úrfi:
           "Hol van hát?"

Ármány-adta Péterkéje!
Még mi nem volt a bibéje!
Sem kalapja, sem mentéje,
Sem a sarkantyú zenéje,
Nem kell neki róka málja,
Sem a szomszéd bibliája;
Nem kell neki bor, galuska,
De bezzeg kell a Juliska,
Bár negédes és hamiska,
De vidor, szép és piroska.
Sem ehetnék, sem ihatnék,
Csak Julcsával nyájaskodnék.

"Ej Petikém, szép fiam, hát
            Ez a baj!
Gondom lesz rá, hogy nagyot nőj
            S meg ne halj.
Most takarodj iskolába,
            Rosz fiú!
Meg ne lássam, hogy pityergesz.
            Félre bú!
Iskolában a Juliskát
            Elfeledd:
Isten éltet, tíz év mulva
            Elvehet'd."

1841. január 19. előtt