Még mindig nehezen alszom. Ülök a gép előtt, zenét hallgatok… Ez a fránya rendszer pedig nem akarja feltölteni a képeket amiket szerettem volna beszúrni…

Csütörtök este hoztam el tőle az Online túra füzetlapjait. Nem volt kedve és energiája összehajtani. Pénteken meló után elkezdtem hajtogatni Anyuval. El kellett ugranom a boltba, mert megígértem, hogy a segítőknek gyártok némi pulykahúsos zsemlét és veszek üdítőt is. A fagyasztott cuccokat válogattam amikor hívott, talán utoljára engem… Ki gondolna ilyet akkor. Kérdezte hogy ki tudtam-e nyomtatni az előnevezőket, mert ha nem megy este megcsinálja. De szólt: - Bocsi rohanok mert már hívnak, indulunk Dobogóköre. – Este tízre megyünk érted válaszoltam és elköszöntünk. Nálunk aludt volna a rendezvényünk előtt. Hazaérve láttam hogy egy füzetlapból jóval kevesebb van és szapultam kicsit. Megoldottam mert volt még nyitva fénymásoló. Nem tudtam megkérdezni hogyan vannak a lapok, mert nem vette fel a telefont… Zolival tisztáztuk majd megbeszéljük este, biztos ami biztos másoljunk 100 középső lapot. Apa szólt induljunk negyed órával előbb, ne várjon ránk. Nem egészen volt világos az útbaigazítás a parkoló előtt jóval jobbra. De simán ment bekanyarodtunk és ott álltak a céges autók. Néhány ember is ott volt. Gondoltam majd ők útbaigazítanak. Miután kiléptem az autóból szinte azonnal odajött egy lány: - Segíthetek valamiben? - Egy Hegedűs Róbert nevű emberkét keresnénk érte jöttünk mondtam. Hatásszünet… - Most nem tud kijönni mondta. – Mikor tud jönni kérdeztem. Kezdett bennem körvonalazódni, valami nem stimmelhet. - Ma nem tud jönni és holnap sem tud menni túrázni mondta. - Valami baj van kérdeztem. Arra gondoltam annyi rosszat hall az ember fiatal erős embereknél infarktusról, embóliáról és mindenféle érthetetlen tragédiáról, de alapvetően rosszullétre gondoltam. - Igen. – Autóbaleset kérdeztem. Ez jutott eszembe. – Nem tudunk semmit mondani mondta. Kicsit tébláboltam még amikor hallottam: - Ebola! Ebola! Te vagy? - Igen. Meghalt a Robi… Anita vagyok a Robi húga. Mint amikor egy kést forgatnak meg az emberben… - Ekkora tapasztalattal hogy történhetett kérdezte… Döbbenet mindenhol… Apát se láttam még sokszor ilyen kifejezésekkel.  Nem lehet elmondani milyen volt. Azt mondták hatan elmentek túrázni. Robi ment elöl és valami kanyarban lecsúszott a gyalogösvényről. A mögötte menő éppen hátranézett és nem látta mi történt. A húgom már megágyazott neki, arra gondoltam a megmaradó húsiból majd csinálok neki szendvicset vacsorára… Ritkán éreztem ekkora fájdalmat. Mielőtt eljöttünk volna megérkezett egy rendőr és azt mondta Anitának sem Ő sem az Édesanyja nem láthatja mert olyan borzasztóan összetört… Ezt hallani sem volt könnyű. Hátra volt az egyik legkeményebb mozzanat. Közölni kell a Zolival… Nem tudtam hogyan fog reagálni, mert talán hozzá állt a legközelebb. Úgy szerette mintha fia lett volna, vagy testvére, vagy a legjobb barátja, vagy inkább mindháromként egyszerre. Borzalmas érzés volt. Azt mondta ne hülyéskedjetek nem szórakozzatok… Sajnos nem vicc volt, de ezzel nem viccelünk. A Máté azt mondta, hát ő volt a lezuhant turista… Vagy ezerszer utána: - Ez nem lehet, ez nem lehet… Groba azt hogy ez borzasztó, ez borzalmas. Reszkettem. Arra gondoltam túléli-e ez az egészet az  M.V.T.E. Azt javasoltam maradjon üres a helye mert nincs erőm ebben a helyzetben a pótlással foglalkozni. Hazaérve a család maradék része is nehezen tudta elhinni mi történt. Nagyon kedvelték, szerették. Életem egyik legborzalmasabb estéje volt. Mit tehetnék Heroberto neve mellé: Barát, Testvér, Titkár (M.V.T.E.), Túrarendező, Számvizsgáló(T.T.T.), de bármivel is párosítjuk mindegyik mellé kell még egy jelző: A legjobb…