Azért akarunk régi repülőgépeket (nem a topic témáját adó MOG-ra gondolok, valószínűleg ő már sohasem fog repülni, hanem minden más, repülőképessé tehető madárra) repülni látni, mert egy új gépet repülni látni teljesen hétköznepi dolog.

 

Ha egy B737, vagy A320 száll fel mondjuk Ferihegyről, a legtöbb esetben észre sem veszed. Szerény személyemnek pl.abszolút mindegy, hogy milyen mai masina 28C ülésében ülök (bár ezzel a véleményemmel valószínűleg többen a fanok közül vitába szállnának), de ha - mondjuk - egy Ju-52, vagy egy Connie fedélzetén repülhetnék, na az már igazi élmény volna.

 

Képzeld el, manapság már luxus bömös, magy merdzsó, stb. taxikkal is utazhatsz, ha van léd, neked is lehet. Nem nagy durranás. De sokan a lelküket is eladnák, ha lenne egy 60-as évek beli Skoda Octaviájuk, vagy ad abszurdum egy Moszkvics 403 (hogy csak a legfiatalabb old timereket említsem, amelyeket a magam korabeliek még az utcán láthattak minden nap.

 

A világ gazdagabbik (és repülésileg civilizáltabb) felén emberek hajlandóak eszeveszett vagyonokat, szabadidejüket teljes egészében és még sok mindent rááldozni arra, hogy egy Spitfire-t, Me 109-et, vagy Mustang-ot repülőképes állapotba hozzanak.

 

Számomra ihatatlan energiaitalt gyártó cég pedig egy kisebb flottát tart fent (persze reklámcélból) régi repülőkből, amelyek a világ több helyén (pl. nálunk Bp-en is) bemutatót tartanak.

 

Ezért aztán számomra teljesen érthetetlen a kérdésed, hogy tényleg repülni szeretnénk-e látni a régi gépeket. Igen, akarjuk.

 

Ugyancsak érelmezhetetlen számomra ez: Ezek a tipusok már fénykorukban is elavultnak számitottak. Fénykorukban, megalkotásuk idején a legtöbb ilyen eszköz modernnek számít ugyebár, csak az idő jelentős múlásával válik "elavulttá".

 

Az L-410 pedig egy csehszlovák gyártmányú, az Il-18-nál kb. 10-12-szer kisebb kéthajtóműves légcsavaros-gázturbinás repülőgép.

 

 

 

Itt van pl. egy.