Kedves okusar!

Botyánszki: Szlovák lakosnév (modern normalizált helyesírással Boťanský, ill. Botianský) a Pest megyei Vácbottyán (1970 óta Őrbottyán része) helységnévről. Másodlagos szlovák áttelepülőket jelöl, akik először Vácbottyánban telepedtek meg. Ez a név Bottyánszki alakban szerepel Békéscsaba legkorábbi telepescsaládai közt.


Machlik: Vö. Machnyik #4256 etimológiái közül az első két bekezdés, csak itt a személynévi/igei mach- alaphoz az -l személynév-, ill. igenévképző, majd az -ik kicsinyítő képző járult.


Tadanaj: Ezen még rágódnom kell (ha egyáltalán megoldható). Elviekben lehetne pl. egy Tanadai alakú magyar lakosnév szlovákosodása. Van is ilyen szlovák kötődésű magyar családnév (Amely – vélhetően a repatrizációval – Szlovákiába is átkerült). A gond az, hogy ennek a helynévi alapja azonosíthatatlannak tűnik. Lehet, hogy egy szláv eredetű falurésznév, dűlőnév áll mögötte, amelyben a szláv tad- névszótő rejtezik, vö. szlk. tade ’arra(felé), erre(felé)’, méginkább szb.-hv. tadanji ’akkori, egykori’ mn.


Kerepeczky: Szlovák lakosnév (modern normalizált helyesírással Kerepešský) a Pest megyei Kerepes (1978 óta Kerepestarcsa része) helységnévről. Másodlagos szlovák áttelepülőket jelöl, akik először Vácbottyánban telepedtek meg. Ez a név Kerepeszki alakban szerepel Békéscsaba legkorábbi telepescsaládai közt.


Belanka: (Cseh-)Szlovák eredetű név, vélhetően anyanév, vagy asszonynév (modern normalizált helyesírással Bielanka). Etimológiája: bielý ’fehér’ mn. + -an személynév-, ill. lakosnév képző + -ka kicsinyítő (ill. nyelvjárási asszonynév-) képző. Valószínűbb a ’fehér’ jelenésmozzanathoz (pl. ruha, ártatlan jellem, bőr-, ill. hajszín stb.) kapcsolódó ragadványnévi eredet, de nem lehet kizárni egy Belý (Belá stb.) helynévhez kapcsolódó lakosnévi származást sem.


Koszecz: (Cseh-)Szlovák eredetű név (modern normalizált helyesírással Kosec). Etimológiája: kosý ’ferde’ + -ec személynév-, ill. lakosnévképző. Valószínűbb a ’ferde’ jelenésmozzanathoz (pl. járás, sanda jellem stb.) kapcsolódó ragadványnévi eredet, de teljesen nem lehet kizárni egy Kosý (Kosá stb.) helynévhez kapcsolódó lakosnévi származást sem.


Csilag: A magyar Csillag csn. szlovákos, rövid mássalhangzós változata. A magyar csn. eredete ragadványnévi lehet egy csillag alakú jellezőre, pl. ruhadíszre, anyajegyre stb. utalóan.


Forgó: Magyar, ’sürgó-forgó, serény’ jelentéstartalmú ragadványnévből eredő családnév.


Csernus: Cseh-szlovák eredetű név (modern normalizált helyesírással szlk. Černúš , cs. Černouš). Fekete hajszínre vagy sötét bőrszínre utaló ragadványnév, etimológiája: szlk. čierny ’fekete’ mn. + -úš kicsinyítő, ill. személynévképző, hasonló közszóhoz vö. szlk. černoch ’néger, szerecsen <férfi>’, černoška ’néger, szerecsen <nő>’.


Héjjas: Magyar személynévi eredetű családnév. A személynév motivációjához vö. m. héj ’tető, fedél’, rég. hí, hiu) ’üreg, hézag, padlás’.


Kocsondi: Magyar lakosnév egy Kocsond nevű település után. Ilyen települést nem sikerült találnom, de ha feltesszük a rd > nd hasonulás lehetőségét, akkor esetleg ide vonható a szatmári Kocsord, ill. esetleg Oláhkocsárd (Kik-Küküllö vm., ma Cucerdea, Románia), ill. Székelykocsárd (Torda-Aranyos vm., ma Lunca Mureşului, Románia). De természetesen lehet, hogy más településre vagy településrészre utal.


Jenovai: Magyar lakosnév egy Jenova nevű település után. Ilyet nem találtam, de talán ez a Janova helységnevek elhasonult alakja. Ilyen a településnévrendezés közben Temesjenő nevet kapott Temes vm.-i Janov a(ma Ianova, Románia), a Nyitra vm.-i Janófalu (ma Szlovákia, jelenkori térképen nem tudtam azonosítani, Tőkésújfalu [Klátova Nová Ves] és Nagybossány mellett [Bošany] terül[t] el), a Temes vm.-i Janova-puszta stb., esetleg a Sáros vm.-i Janó (ma Janov, Szlovákia).


Steter: A német Stetter vn. magyaros lejegyzése. Ez lakosnév a gyakori n. Stetten nevű település (Baden-Württemberg, Bajorország, Alsó-Ausztria, Svájc, Elzász) után.


Sztorák: Szláv családnévnek imponál, igaz jelenkori szláv előfordulásait adatolnom [az erre szabott idő alatt] nem sikerült. Ennek ellenére felvethetünk egy cseh-szlovák Storák, lengyel Storak vezetéknevet, amelynek lehetséges etimológiája: szl. sto ’100’ szn. + -ro gyűjtőszámnév-képző + -ák nagyító-, ill. személynévképző.

Egy másik lehetőség a cs.-szlk.-le strach ’félelem, aggodalom’ szóból eredetű szláv név magyarosodása.


Pfeil: Német személynévi eredetű vezetéknév. Az etimológia alapja a n. Pfeil ’nyíl’ közszó és az alábbi motivációk lehetségesek: 1. foglalkozásnév ’nyílkészítő’, ill. ’íjász’ jelentésben; 2. tulajdonságra, jellemre utaló ragadványnév pl. a nyíl gyorsasága, ill. sebzeni való képessége (vö. „szúrós természete van”) alapján; 3. lakosnév egy Pfeil nevű település (pl. Kelet-Poroszország) után.


Velekesz: Ezen még rágódnom kell (ha egyáltalán megoldható). Talán leginkább a görög Βελίκης (újgör. Velíkisz) vezetéknév vonható ide. Az ilyenek -ης végződése a latinizált -es(z) íráskép alapján gyakran ejtődik -esz-nek, vö. Matheidesz, az így kialakult *Velikesz alak második szótagi i-je pedig a többi mgh. hatására hasonulhatott. A görög név egyébként szláv név görögösödése, vö. szerb-horvát–bulgár velik(i) ~ велик(и) ’nagy’.

Ha nem görög, akkor akár közvetlen szláv eredetre is gondolhatnák (bár kevésbé, mint a görögre): a vele- ’nagy’ összetételi előtag, és egy homályos etimológiájú kes utótag kapcsolatára, ez utóbbihoz talán vö. szb.-hv. kesa ’erszény, zacskó’.


Blum: Német személynévi eredetű vezetéknév. Az etimológia alapja a n. Blume ’virág’ közszó és az alábbi motivációk lehetségesek: 1. valamely viseleti jellegzetesség (pl. a ruha anyagának mintája, gombjukba tűzött virág); 2. (vélhetően ironikus élű) ragadványnév, a vmi virágja ’vmiben kitűnő, legjobb’ szókép alapján; 3. lakhelynév egy sok elő virággal vagy virágmintás motívumokkal díszített ház, major nevéről; 4. ’virágkertész’ jelentésű foglalkozásnév; 5. ’fűszerkereskedő’ jelentésű foglalkozásnév (a Blume ’zamat’ jelentésű is, így fűszerekre is vonatkozhatott, elsősorban a szerecsendióra); 6. lakosnév egy Blume nevű település (pl. Alsó-Szászország, Észak-Rajna–Vesztfália) után.


Haberczettl: A német Haberzettl vezetéknév magyaros lejegyzése. Ez a fő terményre utaló, ’zabvető’ jelentésű paraszti ragadványnév, vö. n. Haber ’zab’ + régi n. zet(t)en ’szór, hint; vet’ + n. -l kicsinyítő képző. A magánhangzó nélküli -l kicsinyítő képzőről délnémet (bajor-osztrák) elnevezésre lehet következtetni.


Benák: Nyugati szláv (cseh, morva, szlovák, lengyel, szorb) vezetéknév: a Ben kezdetű nevek (Benedikt ’Benedek’, Benjamin) rövidüléséhez járult a nyugati szláv -ák/ak nagyító képző. Azonban a várt szláv névalak n-je lágy (vö. cseh-szlovák Beňák, lengyel-szlovák Beniak), így itt az ny hangot nem ismerő nyelv – elsősorban a német – közvetítésével lehet számolni.