Egyéni megítélés kérdése, ki melyiket tartja fontosabbnak - azt, hogy ember, vagy azt, hogy dom.

Be tudom látni, hogy valakinek annyira fontos, annyira összpontosított ez a szerep, hogy már nem is szerep, hanem az élet. (A japánok veszik ennyire komolyan magukat. Mondjuk azt se értettem soha, ha úgymond elveszti az arcát, miért öli meg magát. Csak a kontextusban volt game over, és az életből lép ki.) És ha valakinek ennyire egy bizonyos viszony/felállás, energetikai struktúra fontos, ott tényleg nem sok hely marad a 'szerelemnek'.
A D/s viszonynak a lényege szerintem egy speciálisan meghatározott energetikai adok-kapok. Valószínűnek tartom, hogy nem egy egyszerű egyirányú áramlás. Ennek az adok-kapoknak a két oldala nem szimmetrikus. Nyilvánvaló, hogy a két fél nem egyforma.
Hogy valaki a párjára csupán úgy néz-e, mint ennek az energetikai játéknak az elengedhetetlen kellékére, vagy meglát-e mást is benne, ez az, ami egyéntől függő. Ha azt kérdezem, hogy szerelem és dominancia összefér-e, akkor ezt kérdezem - és ezt csak konkrétan valakire tudom megkérdezni.

Tudja a másik, ha rámnéz, ha megérint, hogy mire gondolok?
Meg tud gyógyítani, ha beteg vagyok?
Az életem során összeszedett sok-sok fájdalmat el tudja-e simítani?
Ura a saját halálának?
Vagy a testének?
Vagy a gondolatainak, érzéseinek?
Tudja, merre van az én utam? Egyáltalán érdekli?

Hogyan tudnék valakit elismerni magam fölött úgy igazándiból, ha ezek közül akár eggyel is gondjai vannak?