Érdekes, én nem gondoltam, hogy ez ennyire kapcsolódna ide, de ha jobban belegondolok, bizony, van igazad. Mégpedig ott látom a kapcsolódást, hogy más a fantázia és más a valóság. Mindketten azt hiszik - hiszen az intenzív szexuális fantáziák közepette az ember realitásérzéke elveszik -, hogy álmaik netovábbja 24 órát BDSM-mel tölteni. Aztán jön a véres valóság, hogy az élet nem csak ebből áll. Ráadásul nem ismerik (még) annyira egymást, hogy a helyzetet kezelni tudják, átsegítse egymást a szeretetük (szerelmük), a ragaszkodásuk, ismerjék egymás gondolatait, motivációit.

Mégis, most másra gondoltam. A BDSM rengeteg mindent magába foglal. Egyáltalán nem biztos, hogy pont ugyanazt szereted, amit én, csak mert mindketten szeretjük a BDSM-et (a legnagyobb baj persze az, ha pont ugyanazt szeretjük, kivéve, ha switchek vagyunk:)). Az is előfordulhat, hogy a pár két tagja más utat talál a BDSM-ben, és ezek az utak jócskán másfelé tartanak. És az is előfordulhat, sőt, mondjuk már ki, nagyon sokszor elő is fordul, hogy a pár egyik tagja megcsömörlik a BDSM-től vagy annak bizonyos részeitől.

Én pl. sosem szerettem a "kínzás" kifejezést, de ma már egyenesen hidegrázásom van tőle. Olyan összefüggésekben találkoztam vele - amióta bekerültem a BDSM világba -, amik engem kifejezetten taszítanak. Túlzásnak, színpadiasnak és személytelennek érzem. Myrrha mondatai váltották most is ki belőlem az erős érzelmi reakciót: "elmegy más nőket megkínozni". Igen, sajnos számomra pont ez az az összefüggés, ami miatt nagyon nem szeretem már ezt a szót. Félreértés ne essék: Myrrha számomra nagyon találóan és érzékletesen, pont a helyén használta a szót. Nekem semmi bajom sincs azzal sem, ha valakinek izgalmas, izgató a szó használata. Tudom, hogy más meg azt utálja, ha lekurvázzák. Csak ennyit szeretnék érzékeltetni, hogy ez a világ pont ugyanolyan sokszínű, pont ugyanúgy változhat, hogy kinek mi a jó, pont ugyanúgy megvan mindenkinek a tabuja és az érzékenysége, mint a "kinti" világban.

És ez itt is sok-sok keserűséget okoz. Meg csalódást. Például olyan keserűséget, hogy a BDSM-ben pl. a kínzás önmagáért való fétis lenne, mondjuk a két ember közötti intimitás és szexuális vágy...helyett?! Külön hangsúlyozom, nehogy félreérthető legyek: nem arról beszélek, hogy a saját kapcsolataimban ez lett volna a tényállás. Hanem arról, hogy túl sok olyan gesztust, reakciót láttam a tásaságban magam körül, ami erre vall, ezért szinte ösztönös gyanakvást szül. Sokszor egyszerűen csak rutinból használják ezt a kifejezést. Sokszor pedig...khmm...bocsánat, de olyan kamaszos felvágásból. Ezt pedig én ugyanolyan bohóckodásnak tudom érezni, mint Myrrha az "igen, Uram"-ozást meg a fekete harisnyát. Csak számomra rosszízűbb, kínosabb bohóckodásnak.