Inkvizíciót is fenntartottak a kormányok, amikor olyan "ellenség" fenyegette őket, amivel az Inkvizíció eszközeivel lehetett sikerrel felvenni a küzdelmet.

Mondom, a környezetvédelem előnyös volt addig, amíg hozzájárult a posztindusztriális átalakulás folyamatához. Ez egy komoly okot jelentett arra, hogy mind az állam, mind a gazdaság támogassa a környezetvédőket, akik katalizáltak egy előnyös folyamatot (a régi iparnak a harmadik világba telepedését). Ennek a korszaknak lassan, de biztosan vége. Jelenleg a környezetvédelem, amelynek kiépült az infrastruktúrája annak fenntartása érdekében (ma már sokan élnek az állam pénzéből hivatásos környezetvédőként) új és új ellenséget keres. Ezzel egyre inkább a fejlődés gátjává válik. Gondoljunk csak a környezetvédők szembenállására az atomenergiával, a biotechnológiával, stb. Ez nem csak rájuk igaz, hanem a XX. század végén a nyugati civilizációban rettentően felduzzasztott állami bürokrácia más ágazataira is.

E miatt korántsem biztos, hogy van jövője a környezetvédelemnek. Különösen, hogy haszna a nyugaton már nem igen van! Magyarán lassan megszűnik a létjogosultságuk, nem termelnek már hasznot, viszont kárt egyre többet okoznak.