Ha az őrült és megszállott szexulaitásra gondolok, gyakran eszembe jut a Vörös Oroszlán. olyan szépen leírja, hogy ezt is meg kell tapsztalnia a léleknek az útja során, de ki is kell belőle szabadulnia. Nem a szexet feladni, hanem az attól való függést.

Szerintem a BDSM valami ilyen függés lehet. Sokáig azt gondoltam, hogy egy magasabb rendű állapot,  de most ár azt hiszem, hog nem az. Bár valamilyen szinten mégis az, mert ugye szembesülni kell egy fajta mássággal és azt tudomásul venni és úgy művelni. Ez talán magasabb rendű, mint ösztönből megerőszakolni és megkínozni valakit, aztán megfojtani, de szerintem mégis az első lépcső valahol a fejlődés létráján. Az ébredés utáni első lépcső, amire a lélek fellép és lát, nemcsak néz.

És persze nagyon el lehet unni. A mindig egyforma "Igen Uram!"-ot, vagy  a fekete harisnyát és az összes kellékeket, amik egy idő után nevetséges bohóc cuccokká válnak az ember szemében. Vagy... bele lehet menni mélyebbre és még mélyebbre, egyre durvább dolgokat követelve. De azt hiszem ez egy másik út, ami nem felfelé vezet.

Ha ebbe belegondolok, akkor - annak ellenére, hogy most nem tudom, hol tartok éppen - mégis van okom a jó úton hinni magam, mert az biztos, hogy nem lefelé megyek.