Sajnos az utóbbi beküldött verset nem én írtam. Szerzőjét sajnos nem ismerem, pedig szívesen olvasnék tőle többet is.

Ellenben itt van egy a saját verseim közül:

 

 </P> Vén fa, ki itt állasz évszázadok óta,

mesélj nekem.

Mesélj milyen volt magnak lenni,

földre hullni s ott nőni.

Mesélj milyen mikor az anyaföld ölel,

mesélj milyen ha a nap süti lombodat.

Mesélj mit súg a szél mikor álomba ringat.

mesélj a madarakról kik ágaid közé szállnak le pihenni

vagy fészket raknak ott.

Mesélj a viharokról melyek éltető esőt hoznak,

S tépik lombodat.

Mesélj a vándorról ki árnyas lombod alatt pihent.

Mesélj a télről, a tavaszról, a nyárról, az őszről,

mesélj az elmúló időről.

Mesélj a gyermekről ki lombod alatt kezdett járni,

s hogy el ne essen törzsedbe kapaszkodott.

Mesélj a kisfiúról ki ágaid közé mászott,

s onnan nézett szerteszét a határba.

Mesélj az ifjúról ki árnyad rejtekén csókolta meg szerelmét.

Mesélj a férfiról ki ágadra szerelt hintán, hintáztatta gyermekét.

Mesélj az aggastyánról ki botján támaszkodva vén szemével hálásan tekintett fel rád.

S mesélj arról milyen egy koporsót ölelni gyökereiddel;

ölelni a gyermeket, a fiút, az ifjút, a férfit, az aggastyánt és az elmúló időt.

Vén fa mesélj, mesélj most nekem,

mesélj arról mit megéltél.

Mesélj a napról, a virágról, a csodáról,

mesélj most nekem az életről magáról.

Mesélj hogy lássam hogyan múlik az Idő.