Novemberi hajnalok

Körbezár az éj

mint börtönét a rács

Görbül a tér

De nem beszél hozzám a szél

Csak bámul rám

A süketnéma sápadt Hold karéja

Csak néz

Mint pap az ördögére

Csak néz

Mint Buddha köldökére

A holdsugár derengő fénye

Az éj mint ócska bazár

Züllött sivár

Hamis kerítője:

Tolvajok menedéke

A vaksötét fantom árnyak közt

Gubbaszt a köd –

Elvenni tanít az éjszaka

Sok-sok éhes csillaga

Fázik az ég – vastag a csend

Ínséget teremt a Rend

E tájon tallózva jár és nyomor kaszál

S az istenadta nép?

Lehorgasztva fejét?

Ínségét takargatja még

Bár elvették mindenét –

Csak akkor morog

Ha gyomra korog

De nem beszél szegény

csak az égre néz...

Övé a remény

De egy sem bírja már sokáig

Az otthontalan világban

Egy kivert kuvasz vonít a tájban

Az éjszakából eljönnek a hajléktalanok

Az élet megvert hadaival

Vaksin hunyorogva jönnek el

A novemberi hajnalok -