Az örök klasszikus Monthy Python

-Légy üdvözölve!
-Te is, jó asszony! Artúr vagyok, a britek királya. Kié az a vár?
-Kiknek a királya?
-A briteké.
-Kik azok a britek?
-Mi vagyunk. Mindannyian. És én vagyok a királyotok.
-Nem tudtam, hogy van királyunk. Mi autonóm közösség vagyunk.
-Ne áltasd magad, asszony, diktatúrában élünk!
-Begyepesedett autokrácia, amelyben a munkásosztály...
-Már megint ezzel az osztálymicsodával jössz.
-Mert arról van szó. Ha a népek...
-Kérlek, jóemberek! Sietős a dolgom.
-Abban a várban, ki lakik?
-Nem lakik senki.
-Hát ki az uratok?
-Nincs nekünk urunk.
-Tessék?
-Mondtam már, anarcho-szindikalista közösség vagyunk.
-És hetenként mindig más gyakorolja a végrehajtó hatalmat.
-Értem.
-De minden döntését a kéthetenkénti gyűlés erősíti meg.
-Jó, értem, de...
-Belügyekben elég az egyszerű többség.
-Most már elég!
-De legalább kétharmad kell a jelentősebb...
-Elég! Megparancsolom, hogy hallgass!
-"Parancsol." Mit képzel ez, kicsoda?
-A királyod vagyok!
-Én ugyan nem szavaztam rád.
-Királyokra nem szavaznak.
-Akkor hogyan lettél király?
-A Tavak Úrnője, ahogy a napfény megcsillant aranykelmébe burkolt karján, a magasba emelte a Tó mélyéről a Szent Szablyát, Excaliburt, isteni gondviseléssel jelezve, hogy én, Artúr legyek annak hordozója. Ezért vagyok a királyotok!
-Hát idehallgass! Egy vízben hancúrozó és kardot osztogató bige nem dönt az államforma felől. A legfelsőbb végrehajtó hatalom csak a tömegek választásán alapulhat. És nem egy dízőzén a vízirevüből.
-Tartsd a szád!
- Csak nem képzeled, hogy nálad van a hatalom attól, mer' egy vízitündér
megdobott egy rozsdás karddal?
-Elhallgass!
-Ha azt mondogatnám, hogy király vagyok, mert egy elázott tyúk fejbevert egy buzogánnyal, rögtön kinyírnának!
-Pofa be, de rögtön!
-Látják, az erőszak a rendszer része!
-Pofa be!
-Láthatják, hogy szerves része!
-Segítség, el vagyok nyomva!
-Büdös paraszt!
-Na, most elárulta magát. Hallották? Ezt magyarázom! Látta, hogy elnyomott? Maga látta, ugye?