MNO:Uniós gázár – magyar bér
Egy újabb példa a roszzul értelmezett szociális érzékenységre, akárcsak a nemrég általam itt közétett Fidelitas-kritika a felsőoktatási helyek tervezett leépítéséről. A cikk egyik fő siráma, hogy igaz, hogy nálunk még így is olcsóbb lesz a földgáz, mint pl. Franciaországban, nade az átlagmagyar vásárlóerejéhez viszonyítva nálunk most lényegesen drágább lesz, mint ott. Elképesztő logika, ezzel az erővel a boltban is követelhetném, hogy nekem a kenyeret vásárlóerőmre tekintettel olcsóbban adják, mint az előttem vásárlónak, aki kétszer annyit keres.
Egy kőkemény tény, hogy pl. a legutóbbi olajárcsökkenés előtt már arról cikkeztek, hogy olyan szegény országokban, mint pl. Zimbabwe az olaj az átlagembernek elérhetetlenné vált és mivel időközben az ő gazdaságszerkezetük is alapvetően olajalapúvá alakult, ebbe most beledöglenek. Nyilván igaz, hogy nálunk is sokan nem tudják a gázszámlát kifizetni. De erre az a helyes válasz, hogy akkkor szubvencionáljuk ítéletnapig, miközben jön az olaj, majd idővel a földgázcsúcs, ez sem megújuló erőforrás, vagy az, hogy ha most drágább (szubvenciómentes) lesz, akkor a takarékosság következtében tovább tartanak ki a készletek?