ALKONYAT

Hanga, - mondom, nézd, az a hanga ott,
jól nézd meg, ritka erre.
Hanga? – kérdi s oda néz a gyermek.
A füvek vékonyka hangon énekelnek.

Hallod, - kérdezem. – Mit? – kérdi nagy, kerek
szemmel a gyermek.

Apró arany láng ugrik,
nézd csak, fecskefű! – kiáltok.
A fecske hű? – csodálkozik, -
hisz ősszel Afrikába vándorol!

S elhallgat. Hallgatok már én is.
Az estikék kinyílnak körbe mégis.

Hallgatok, pedig szívemben nő az árnyék.
A gyermek futna már,
de illedelmes. És unottan áll még.

1939 november 6